A véres boszniai háború leghosszabb ideig, mintegy ezer napon át tartó ostroma, a szarajevói 19 ezer ember, köztük kétezer gyermek halálát okozta, de a helyzetet még a nemzetközi segélyszállítmányok is rontották.
Fotó: Wikimedia Commons
A várost 1992. április 5-én elérő szerb csapatok blokád alá vonták, elzárták a vizet, villanyt és a gázt, így az ott élő 527 ezer ember gyógyszer, élelem és víz nélkül maradt. A nemzetközi segélyszervezetek az ENSZ által a repülőtéren megnyitott légihídon keresztül megindították a világ legnagyobb humanitárius segélyét, melynek keretein belül 1993 júliusa és 1996 januárja közt tizenkétezer alkalommal, összesen 160 ezer tonna ételt, óvszert és maláriagyógyszert szállítottak a harcok központjába.
Fotó: Andrew Paula
A szarajevóiak azonban nem voltak maradéktalanul elégedettek, hiszen a húskonzervek egy része még a vietnami háború idejéből maradt, tehát legalább két évtizede már lejárt a szavatossága, a még fogyaszthatók egy része pedig sertéshúst tartalmazott, ami egy félig muszlim országban nem tűnt a legszerencsésebb választásnak. Állítólag az ICAR néven futó, olasz gyártású maradék sem volt jobb, melynek kapcsán sokszor idézik egy férfi véleményét: “Ha legközelebb ostrom lesz, inkább halok éhen, mint hogy ICAR-t egyek”, de egyes források szerint a kutyák és a macskák is ódzkodtak a fogyasztásától.
A város lakosságának fegyverekre is lett volna szüksége, de ehhez természetesen a nemzetközi embargó miatt nem fértek hozzá, használható megoldást egyedül a kolumbiai drogkartelek tudtak nyújtani, akik gond nélkül egy egész arzenált csempésztek be Szarajevóba – egyes városlakók szerint ez többet segített a városon, mint a komplett ENSZ-segély.
Fotó: Ninichissima
A történet természetesen azóta is élénken él az emberek tudatában, így nem meglepő, hogy “Szarajevó hálás lakói” 2007-ben felavatták Nebojsa Seric Soba egy méter magas ICAR-konzerv-emlékművét. Feliratán ez áll:
Az ENSZ által nyújtott humanitárius segély hálás elismeréseként.
Soha nem fogjuk elfelejteni.
