3 000 000 ember hagyta el már Szíriát, sőt van ez simán több is. Akkora a káosz a közel-keleti országban, amilyet Bosznia óta nem lehetett látni: mindenki harcol mindenki ellen, nincs az országnak egy nyugodt szeglete, emiatt aki élni akar, az elhagyja a lakhelyét, sőt az országot is adott esetben. Untig ismételt érv, de ezért jön a menekülttömeg töredéke Európába is.
Megint pontosítanunk kell, nem csak ezért jönnek. Hanem mert a menekültek jelentős részét a környező országok (Törökország, Irak, Libanon és Jordánia) menekülttáborokban telepítik le átmenetileg, 12 százalékuk él ezekben. Így olyan sátorvárosok, sőt lassan metropoliszok nőttek ki a földből, mint a közel 80 ezres észak-jordániai Zátari tábor, ami a Google Mapsen és az OpenStreetMapen is kiválóan látszik, akkora.
Zátari pont a pozitív példája annak, hogyan kéne kinéznie, vagy legalábbis merre kéne fejlődnie egy menekülttábornak. A sátorváros saját Twitter-csatornáján látható képek alapján pezseg az élet: épül a csatornahálózat, egymásnak adják a kapukilincset az odalátogató politikusok (legutóbb az Európai Bizottságot vezető Donald Tusk járt itt) és közben végzett az első koreai harcművészetet, tékvandót tanuló szír srácokból álló csoport is.
Szép és jó volna, de…
Azonban nem minden menekülttábor néz ki így, miközben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) annyi pénzből működik, amennyi nem elég milliók ellátására és emberi körülmények között való tengődésére sem. Ahogy António Guterres, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa fogalmazott:
Azoknak, akik azt gondolják, hogy ez rengeteg pénz, nem emlékszem egyetlen olyan mentőakcióra egyetlen közepes méretű bank esetében sem, amely ennél kisebb összegről szólt volna.
Guterres arra az összegre gondolt, amit az ENSZ kért a tagállamoktól. Ez 8,4 milliárd dollárt (2327 milliárd forintot) tesz ki, amiből a háború által sújtott 18 millió ember ellátását biztosítanák. 2,9 milliárd dollár menne Szírián belülre, 5,5 milliárd pedig a környező országok táboraiba. Közben az EU-tagok magukra költenek sokat, a németek pl. 6,6 milliárd dollárt különítettek el az ide várhatóan idén érkező menekültek ellátására.
És hogy visszatérjünk Guterres bankmentős sztorijához, pár tűzoltás összege álljon itt összehasonlításul az ENSZ által kért 8,4 milliárd dollárhoz, ami 7,5 milliárd eurónak felel meg:
- Portugália 2014-ben 4,4 milliárd euróval mentette meg a Banco Espirito Santót.
- 5 milliárd euróra árazták be, amikor évekkel ezelőtt az osztrák állam kihúzta a gödörből a Hypo Alpe Adria Bankot.
- 2012-ben EU-s segítséggel 37 milliárd eurós tőkeinjekciót kapott négy bajban lévő spanyol bank.
- És akkor a végére a hab a tortán: Görögország sokadik mentőcsomagja, amit augusztus elején szavaztak meg, 86 milliárd eurót taksál.
Szóval a világ gazdag országai némi összefogással össze tudnának rakni egy vállalható büdzsét az UNHCR-nek, aztán lehet foglalkozni az ennél sokkal költségesebb megoldással, a szír helyzet katonai és/vagy diplomáciai rendezésével. És a fentiek csak összegek, számjegyek, de ezeket lefordítva látható, mennyire sokrétű segítségre van szükség, hogy ezek az emberek ne hagyják ott a nyomorúságos táborokat és induljanak veszélyes útra Európa felé.
Erre lenne szükség, nem is jönne a menekült
Amellett, hogy a segélyekből élelemmel és tiszta vízzel lehet ellátni milliókat, fenn kell tartani a szállítási infrastruktúrát, fizetni a személyzetet, a szállítóeszközök üzemanyagát és szervizét, a táborok komfortfokozatát ideiglenes épületekkel kell emelni (pláne, hogy a háború ötödik tele közeleg), gondoskodni kell az egészségügyi ellátásról, a gyerekek taníttatásáról, felnőttek továbbképzéséről és elfoglaltságáról, a közbiztonságról és még sorolhatnánk.
Mindemellett az UNHCR a táboroknak helyt adó államokat is fejleszti, illetve segít a helyi hatóságoknak a helyén kezelni a nem mindennapi helyzetet. “A szír menekülteket befogadó országok a gazdaságukra, társadalmukra és infrastruktúrájukra nehezedő masszív hatással küzdenek, ami nemcsak az ő stabilitásukat, hanem az egész régió stabilitását fenyegeti” – mondta erről Gina Casar az ENSZ Fejlesztési Programjától.
A híres Jan Egeland, a Norvég Menekültügyi Tanács feje 2014 végén még reménykedett, hogy 2015 lesz az az év, amikor segítségre számíthatnak a kereszttűzbe került menekültek. Nem így lett. A Guardian a hó elején írt arról, hogy az ENSZ szakszervei csődközelbe kerültek a rendkívüli helyzet miatt: a 2015-ös büdzsét terheli a szír, a dél-szudáni, a jemeni és az iraki konfliktus, de a nepáli földrengésnél is szükség volt a segítségre. 2010-ben napi 11 ezer, tavaly már napi 42 ezer ember volt kénytelen elhagyni az otthonát.
Nem tetszik a rendszer
Az ember persze így is feltehetné a kérdést: az ENSZ tagállamainak befizetései tartják fenn a világszervezetet, akkor meg hogy a fenébe nincs pénz? Azért, mert az UNHCR és az Unicef félig-meddig független az ENSZ-től, kormányzati és magánadományokból tartják fenn magukat, ami Guterres szerint fenntarthatatlan. Most is iszonyatos pénzek hiányoznak, az afrikai humanitárius célokra előirányzott költségvetés 15 százaléka van mindössze biztosítva.
A Világélelmezési Program 63, az Egészségügyi Világszervezet pedig 27 százalékon áll. Ezért sok táborban csökkentették a fejadagokat is, az orvosi ellátás szintje is visszaesőben van, és a nyomorgás könnyen a szélsőségesek karjaiba taszíthatja a földönfutókat. Akik nem akarnak lövöldözni, azoknak pedig nincs más választásuk, el kell indulniuk Európa felé. Ahogy a jordán fővárosban, Ammánban tengődő Múnib Zákija mondta:
Jobb gyorsan meghalni útközben, mint lassan, nézve, ahogy a gyerekeid éheznek.
