Az Ynet már hetekkel ezelőtt írt arról, hogy orosz repülők támadják az Iszlám Államot (ISIS) a Bassár el-Aszad szíriai elnök kezén lévő, Damaszkuszhoz közeli légi bázisokról. Azaz Oroszország látható katonai segítséget nyújt a szír kormány hadseregének. A segítségre a szír kormánynak azért van szüksége, mert mostanra kaotikussá vált a helyzet a fővárosban is, amelyet három oldalról támadnak. A kormányerők komoly bajban vannak. Talán nem véletlen, hogy erre válaszként az oroszok most előretolt légitámaszpontot építenek Latakiában. Már ha lehet hinni az amerikai katonai hírszerzésnek, amely szerint a legutóbbi orosz csapatmozgások Szíriában erre utalnak. Jeff Davis, a Pentagon szóvivője azt mondta, hogy
Oroszország az elmúlt napokban embereket és felszereléseket vitt Latakia és az ottani légitámaszpont környékére. Mindez arra utal, hogy egy előretolt bázis kialakításán dolgoznak.
Az egykor szebb napokat látott tengerparti város -ahol egyébként magyar kereskedelmi kirendeltség is működött a polgárháborúig- nem véletlenül lett az egyik központja az ország egyre kisebb részét ellenőrző kormányerőnek. Latakia az ország keleti, tengerparti tartományának legnagyobb városa – és egyben otthona az alavita szektának, melyhez az Aszad család is tartozik. De ide köthető a polgárháború kitörését megelőző tüntetések legvéresebb kormányzati mészárlása is. Három héttel ugyanis az első, 2011 március 6-ai darai tüntetések után a rendfenntartók Latakiában 25 demonstráló embert már meg is öltek, és ezek után terjedt át a feszültség a fővárosra, Damaszkuszra.
Jönnek, jönnek
Oroszország egy ideje már szállít fegyvereket Aszadnak, de most úgy tűnik, ennél több is lesz. Már nem elég az igen csak kivérzett szír kormánycsapatoknak a légelhárító rakéta, a nehézfegyverzet, vagy a T-90-es tankok. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter most bejelentette, hogy Oroszország harci repülőkkel és fegyverzettel is támogatja Aszad hadseregét. Bassár el-Aszad szíriai elnök pedig az orosz médiának adott interjújában arról beszélt, hogy Szíria számára továbbra is a terrorizmus jelenti az első számú problémát.
Az Iszlám Állammal és az an-Núszra Fronttal nincs miről tárgyalni, a háború célja csak e szervezetek megsemmisítése lehet, és ebben Damaszkusz mindenekelőtt Iránnal és Oroszországgal tud együttműködni.
Azaz kimondták, amit eddig a világ csak sejthetett, hogy Oroszország és Szíria szövetségesek.
Megint szép lesz
Szíria évtizedek óta az orosz befolyás egyik legfontosabb bástyája a Közel-Keleten. Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint sem a hidegháború során sem utána nem lehetett azt mondani, hogy Moszkva olyan nagyon befolyásolni tudta volna a régiót: ugyan voltak marxista mozgalmak még (pl. Jemenben és Ománban), de ezek nem bolygatták meg jelentősen a regionális viszonyokat. Szíria a stratégiai elhelyezkedése miatt fontos Oroszországnak földrajzi és politikai értelemben egyaránt, Damaszkusz jelenti ugyanis az összekötő kapcsot a közel-keleti “rendszerellenes” szereplők (Irán-Szíria-Hezbollah) között, akik az USA ellen dolgoznak.
A tartuszi katonai kikötőt szokták még kiemelni az orosz érdekek miatt, amit az oroszok használnak, ugyanakkor szerintem itt is arról van szó, mint Krím esetén: tisztán reálpolitikailag annyira azért nem fontos Szíria, inkább az orosz vezetés imperializmustudatában tölt be fontos szerepet.
Csak barátok
Az ENSZ adatai szerint eddig több mint 220 ezer ember halálát okozó szíriai polgárháborút, Bassár el-Aszad szíriai elnök a mostani interjújában igyekezett úgy beállítani, mint Szíriának a Nyugat által szított terrorizmus ellen vívott háborúját, és mint mondta, számos más probléma, köztük a menekültválság is a terrorizmus megerősödésében gyökerezik. Bassár el-Aszad szerint elég furcsa, hogy Szíria és az Egyesült Államok kormányai és fegyveres erői között semmiféle koordináció és kapcsolat nincs, miközben az ellenségük közös, az ISIS.
Természetes, hogy a baráti országokkal működünk együtt, mindenekelőtt Oroszországgal és Iránnal, valamint Irakkal, amely ugyanúgy, mint mi, a terrorizmussal vív harcot. Ami a többi országot illeti, nyitottak vagyunk az együttműködésre bármelyikükkel, amennyiben komoly az elhatározásuk, hogy harcoljanak a terrorizmussal szemben.
Fotó: Europress/AFP
Hogyan távozzon elegánsan Aszad?
Pedig most úgy tűnik, hogy korábban Oroszország abba is belement volna, hogy ne Bassár el-Aszad legyen Szíria ura. A Nobel-békedíjas korábbi finn elnök Martti Ahtisaari arról beszélt a Guardiannak, hogy ott volt azon az egyeztetésen, ahol az ENSZ biztonsági tanácsának állandó tagjai egyeztettek a szír válságról 2012 februárjában. Állítása szerint itt az orosz nagykövet, Vitalij Churkin előállt egy olyan orosz javaslattal, miszerint Aszad átengedi a hatalmat, és egy bizonyos pont után béketárgyalásokat kezd a rezsim és az ellenzék. De valamiért akkor, amikor az Iszlám Állam még a kanyarban sem volt, senki nem hallotta meg ezt a felhívást. Sem az Egyesült Államok, sem Nagy-Britannia sem Franciaország.
Martti Ahtisaari azt mondja, hogy három és fél éve neki személyesen tette az ajánlatot az orosz nagykövet.
Martti, ülj le, és megmondom, mit kell tennünk. Három dolgot: az egyik – nem szabad adni fegyvert az ellenzéknek. A második, hogy azonnal tárgyalásoknak kell kezdődnie Aszad és az ellenzék között, és a harmadik pedig, hogy ki kell találni, hogyan távozzon elegánsan Aszad.
Az orosz nagykövet most azt mondja, ez csak egy privát beszélgetés volt, de ez ma már szinte mindegy is, hiszen a volt finn elnök hiába vitte el az üzenetet, a biztonsági tanács tagjai úgy látták, hogy néhány héten belül győz az ellenzék Szíriában és Bassár el-Aszad úgyis megbukik. Nem így lett.
A korábbi finn elnök mondatai azért is meglepőek, mert Oroszországnak Aszadon kívül nem igazán van szövetségese a Közel-Keleten. Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint bár próbálkoznak Iránnal, iraki kurdokkal, Törökországgal jó kapcsolatokat ápolni, és nyilván feltűnnek itt-ott, de egyértelműen Szíria a legfontosabb szövetséges.
Fontos kiemelni az elmúlt években az orosz nukleáris piacot, egyre több országban jelennek meg erőmű-építési tervekkel (Egyiptom, Jordánia pl.), de Törökország is kiemelkedik a jelenlegi Turkish Stream gázvezeték miatt. Ezek közül azonban egyik ország sem nevezhető orosz érdekszférának.
No de akkor miért most?
Hogy mi az új orosz aktivitás oka, azt nehéz megmondani. Az biztos, hogy most Európa és az Egyesült Államok is nyitottabb lehet arra, hogy a szír diktátort tárgyalófélnek tekintse. Egyre egyértelműbb ugyanis, hogy a szalonképes szíriai ellenzék gyenge, Irán és Aszad nélkül pedig nem lehet legyőzni az ISIS-t. Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója azt mondja, hogy szerinte az USA is felismerte ezt, az iráni nukleáris megállapodással párhuzamosan egyre jobb a közvetett együttműködés Washington és Teherán között az iraki kormányon keresztül. Illetve tavasszal amerikai tisztségviselők is máshogy kezdtek el beszélni Aszadról. Most, hogy az ISIS ennyire fontos témává vált, és erős fenyegetést jelent, nagy a nyomás a nyugaton, hogy együttműködjenek Aszaddal.
Akkor jön a béke és nem lesznek menekültek Európában
Rövid távon nem. A Nyugat nem reagált jól Moszkva fokozott szerepére, főleg katonai vezetők több olyan állítást is tettek, miszerint Aszad nem sokkal jobb, mint az ISIS. Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója azt mondja, most a nyáron kicsit visszaszorult az ISIS a török-amerikai, iráni-amerikai együttműködés miatt, ezért a fenyegetettségérzés is csökkent valamelyest, tehát most a nyugat nincs olyan szorult helyzetben, hogy Aszadék mögé beálljon (legalábbis a legális forrásokból erre következtethetünk). Ahhoz, hogy ez megtörténjen, retorikailag olyan óriási váltásra volna szükség, ami nagyon nehezen lenne kimagyarázható, nem beszélve arról, hogy a lépés morálisan is eléggé megkérdőjelezhető lenne. Ráadásul következményként az USA elvesztené szövetségesei, például Törökország támogatását, akiknek Aszad bukása lenne a cél Szíriában.
