Ezt a cikket próbálom úgy írni, hogy minél mentesebb legyen a bulvártól. Hosszasan halogattam a témát, mert a terrorszervezet egyre kreatívabb és persze sosem látott brutalitással végrehajtott cselekedetei kétséget sem hagynak afelől, hogy a nyugati médiának találnak ki egy-egy újabb kivégzési formát, egy-egy kegyetlen gyilkosságot. A nyugati média folyamatosan tele van az Iszlám Állam kegyetlenkedéseivel, lassan mindannyian érzéketlenné válunk az Európában ismeretlen szintű bestialitásra és ölésre. Ilyen körülmények között hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem meghalni nehéz az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken, hanem élni.
Egy Goran Halabjai nevű, Dániában élő kurd barátom küldte el nekem Sera történetét (vigyázat, csak erős idegzetűeknek ajánljuk ezt az oldalt az ott látható fotó miatt!). A fiatal lány már Németországban él, így biztonságban van. Az élete azonban sosem lesz teljes. Akkor sem, ha a német plasztikai sebészek legjobbjai szinte nyom nélkül helyre tudják állítani a megégett arcát.
Azzal küldte el nekem Sare történetét, hogy írjam meg, hátha történik valami, sikerül felrázni a közvéleményt. Azt reméli, hogy a cikkem nemcsak Magyarországon, de az Egyesült Államokban is az egész nyugati közvéleményt mozgósítani fogja. Anélkül, hogy egy sort is írtam volna, tudtam, hogy ez egy naiv elképzelés.
Mi Európában úgy gondoljuk, hogy bármit megúszhatunk, ha tartjuk a távolságot. Már a II. világháború kitörésekor is ezt gondoltuk, nem is tanultunk belőle semmit. Most is borzongással hallgatjuk a történeteket a fiatal államról Irak és Szíria területén, melyről egyre inkább úgy tűnik, hogy maradni fog.
Ha pedig hagyjuk, hogy maradjon, jobb, ha megbarátkozunk azzal, hogy 2015-ben a világon újra intézményesítetté vált a rabszolga-kereskedelem, államilag támogatottá a kiskorúak elleni nemi erőszak.
Fotó: Europress/AFP/Ahmad Al-Rubaye
A nemi erőszak szabályai
A háborúkban az elállatiasodott harcoló felek az emberi történelem kezdete óta használják a civilek megfélemlítésére a nemi erőszakot. Félelemkeltésre, az etnikai tisztogatás eszközeként használták például a délszláv háborúkban mindkét oldalon, nemtől függetlenül. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy a nemi erőszak független a nemtől – férfiakat, fiúkat ugyanúgy erőszakoltak meg mindig is a katonák, mint nőket, hogy a saját nemiségükben is megalázzák őket. Ezért fordul elő például a férfibörtönökben a többségében heteroszexuális férfiak között is a nemi erőszak. Az erőszakon van a hangsúly, nem a nemi vágyon.
Az Iszlám Állam még a nemi erőszakot is képes volt új szintre emelni. Ellentétben bármilyen más szervezettel, katonai egységgel az emberiség modern kori történelmében ugyanis, egyedül az Iszlám Állam kezdett el emberi lényeket is haszonállatnak tekinteni, akit tulajdonolni lehet, adni-venni. A rabszolgaság intézményének állami szintre emelése pedig hozta magával az intézményesített nemi erőszakot is.
„Sokan azért csatlakoznak az Iszlám Államhoz, mert azt remélik, hogy kiélhetik nemi vágyaikat” – mesélte Hiúa Dzsaff a PUK politbürósa még Irakban. Bár a megszállt területeken még az Iszlám Államot támogató nők is kézről kézre járnak a vezetők között arabul „orfinak”, időre megkötött házasságok keretén belül (mely adott időre házasítja össze a feleket), sokan saját rabszolgát vásárolnak.
Arról, hogy milyen szintre fejlődött két év alatt a rabszolgatartás az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken, hűen tanúskodik, hogy a terrorszervezet Kutató és Fatva központja Gyakran Ismételt kérdések formájában közleményt adott ki a dzsihadisták számára, mit tehetnek, illetve nem tehetnek meg a „zsákmányolt” női rabszolgákkal. Előre is elnézését kérem az olvasónak a következő részektől. Szó szerint fordítom a fatva főbb pontjait.
A 2014 novemberében kiadott közlemény egyértelműen meghatározza, hogy azokat a nőket lehet rabszolgává tenni, akik „hitetlenek”. Ez egyértelműen a nem szunnita muszlimokra vonatkozik. Egy-egy sikeres hadjárat után az Imám osztja fel a foglyul ejtett nőket a harcosok között, akikkel a fatva szerint amennyiben szűzek, azonnal nemi életet lehet élni, amennyiben pedig nem, csak azután, hogy vízzel „megtisztították” a vaginájukat. Egy rabszolgát lehet vásárolni, eladni és elajándékozni, nemi életet pedig azzal is lehet élni, aki még nem lépett a pubertás korba (7 éves), de már „alkalmas” rá. Ezt persze a tulajdonos dönti el,
De akkor sincsen nagy baj, ha még nem „alkalmas”. Akkor „behatolás” nélkül lehet élvezni a rabszolgát.
A rabszolga megbüntethető, de az arcát nem lehet ütni. Egy megszökött, de elfogott rabszolgát pedig úgy kell megbüntetni, hogy elrettentő példa legyen a többi számára (pl. keresztrefeszítés). A tulajdonos halála esetén pedig a rabszolga pontosan úgy öröklődik, mint egy-egy ingatlan, illetve ingóság.
A fatva tiltja a promiszkuitást, úgy foglalhatnánk össze, hogy a dszihadista mindent megtehet a rabszolgájával, amit csak akar, amíg egyedüli tulajdonosa. Csoportos nemi erőszakra azonban nincs mód. Egy kisgyermekes anyától pedig egészen a pubertás korig nem lehet elszakítani a gyermekét. Azután azonban igen. (7-11 éves kor körül, attól függően, hogy mit tekint a gazdája érettnek.)
Arról, hogy a rabszolgatartás és -kereskedelem intézményesült, ékes példája, hogy a kurdok által felszabadított területek lakói nagy, pénteki rabszolgavásárokról számolnak be. Ezeken a vásárokon rabszolgák százai cserélnek gazdát pénzért, illetve fegyverekért. A legnagyobb ilyen vásárt Moszulban tartják. Egy-egy pénteken akár 150-200 ember is gazdát cserélhet.
Inkább az öncsonkítás
Az Iszlám Állam rabszolgatartó politikája a legnagyobb hatással azokra a nőkre volt, akik konkrétan fenyegetettek. Ilyen Sare is.
Tavaly nyáron, amikor az Iszlám Állam támadásba kezdett, először elfoglalták Moszult és utána a Szindzsár-hegy területén rengeteg falut. Ezeken a vidékeken nem muzulmánok élnek, hanem jezidi vallású kurdok.
A férfiakat megölték, később a terület felszabadítása után a kurdok több tömegsírt is találtak. A nőket 10 éves kortól elvitték az IS szexrabszolgának, vagy eladták őket az arab területeken. Háromezer-ötszáz (!) nőről nincs azóta hír.
Közülük csak néhánynak sikerült kiszabadulnia, illetve voltak olyan jóérzésű arabok, akik olcsón több nőt is megvettek, és utána szabadon engedték őket. Azokat a nőket tudták megvenni ezek az emberek, akik valamilyen oknál fogva nem képviseltek jelentős értéket a rabszolgatartók szemében.
Ez a tendencia kezd uralkodni a fenyegetett nők körében. Többen megcsonkítják magukat vagy öngyilkosságot követnek el: leöntik és meggyújtják a bőrület, levágják a saját orrukat, fülüket, durvává és visszataszítóvá deformálják a testüket, inkább, mintsem, hogy rabszolgává tegyék őket.
Sare nem akart fogságba esni, nem akart szexrabszolga lenni, ezért az öngyilkosságot választotta. A fiatal lány benzinnel öntötte le magát. Ha nevezhetjük szerencsének, a kurdok még időben rátaláltak, és szabad kurd területekre szállították a súlyosan megégett lányt, ahonnan Németországba utazott, hogy valahogyan helyreállítsák a sérüléseit.
Az esete azonban nem egyedi. A kurdok beszámolói alapján, mivel, bár nem kurd területeken, de az Iszlám Állam továbbra is offenzívában van, elterjedt „védekezési” mód, hogy a nők magukat csonkítják meg, illetve fiatal gyermekeiket, hogy megóvják a nemi erőszaktól. Pontos statisztikák nincsenek, hogy ez a jelenség hány nőt is érint pontosan, de a kurdok becslései szerint hetente akár több tucat siíta, illetve más nem szunnita etnikumhoz tartozó asszony és lány választja az öncsonkítást a rabszolgaság helyett.
