Nyolcvannyolc éves korában hétfő este szívrohamban elhunyt Charles Pasqua francia jobboldali politikus, egykori ellenálló, belügyminiszter, szenátor és európai képviselő, aki évtizedeken át meghatározó alakja volt a francia politikai életnek, de akinek halála előtt tucatnyi korrupciós ügyben kellett bíróság elé állni.
Pasqua a Párizshoz közeli Suresnes kórházában hunyt el – közölte Hauts-de-Seine megye tanácsának elnöksége, ahol a politikus haláláig aktív volt.
“Ma este Franciaország egyik legjelentősebb szolgálóját veszítette el” – közölte Nicolas Sarkozy volt államfő, az ellenzéki jobbközép Köztársaságiak elnöke, aki “nagyon nagy szomorúságának és nagyon mély együttérzésének” adott hangot.
Pasquara a vezető ellenzéki képviselők, “a nemzethez ragaszkodó, szuverenista és gaullista politikusként” emlékeztek.
Mások a belügyminiszterként megvalósított szigorú bevándorlási politikáját és a közbiztonsági kérdésekben megfogalmazott elképzeléseit emelték ki.
A posztot, ahol rendpártiságáról volt híres, 1986 és 88, valamint 1993 és 95 között töltötte be. Nevéhez fűződik a menekültjog 1993-as szigorítása, az Action Direct nevű anarchista kommunista csoport tagjainak 1987-es letartóztatása, a terrorista Carlos elfogása 1994-ben, valamint ugyanebben az évben egy Algírból indult repülőgépet eltérítő terrorista kommandó ártalmatlanítása a Marseille-i repülőtéren. Több túszszabadítási akciót is irányított: 1988-ban Libanonban, 1995-ben pedig Boszniában.
Első minisztersége idején egy diáktüntetésen egy marokkói diák, Malik Oussekine a rendőrök ütéseitől életét vesztette, s ez óriási tiltakozást váltott ki az országban.
Két mondás is fűződik a nevéhez: “terrorizálni kell a terroristákat” és “a demokrácia ott ér véget, ahol az államérdek kezdődik”.
Politikai karrierje jelentős részét egyébként mindig egy-egy vezető árnyékában töltötte: 16 évesen lépett be az ellenállók közé Charles de Gaulle tábornokot, későbbi államfőt követve. 1968-ban választották először képviselőnek, majd Jacques Chirackal, a későbbi köztársasági elnökkel együtt társalapítója volt 1976-ban a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) nevű jobboldali, gaullista pártnak. 1992-ben azonban nézeteltérésbe került Chirackal, mivel a maastrichti szerződés ellen kampányolt, kilépett a legnagyobb jobboldali pártból és saját szuverenista pártot alapított. Tizenkilenc éven át volt az elnöke Hauts-de-Seine megye tanácsának, a posztot 2004-ben adta át Nicolas Sarkozy későbbi államfőnek.
Amikor 2004-ben nem választották újra európai parlamenti képviselőnek, visszatért a szenátusba.
Politikai karrierjének 2011-ben vetett véget, miután mintegy tucatnyi, köztük afrikai országoknak történő fegyvereladások miatti korrupciós ügyekben idézték bíróság elé, de végül csak két ügyben ítélték el: 2010-ben másfél évi felfüggesztett szabadságvesztést kapott az 1999-es európai parlamenti képviselői kampányának törvényetlen finanszírozásáért, amelyet egy kaszinó eladásából fedezett. Egy biztonsági felszereléseket exportáló vállalat sikkasztási ügyében pedig egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Jelenleg is eljárás folyt ellene egy művészeti alapítvány sikkasztási ügyében.
