George Pataki, New York állam háromszoros volt kormányzója lehetne a tökéletes republikánus jelölt. Megosztott, működésképtelen kormányzat? Pataki egy hagyományosan liberális államot vezetett három terminuson át konzervatív politikusként, így jól tudja, hogyan lehet áthidalni az ideológiai ellentéteket. Terrorizmus? Pataki kormányzóként első kézből tapasztalta meg a 9/11-es terrortámadást, és személyesen felügyelte az újjáépítést. Túl nagyra nőtt, tolakodó állam? Pataki ellenzi Barack Obama egészségügyi reformját, és adócsökkentéseket ígér.
Patakit még a liberálisok is támogatnák. A jelszava – „a nép a politika felett” – kifejezetten elitellenes csengésű, ami szimpatikus lehet a vagyoni egyenlőtlenségek növekedése miatt aggódó szavazóknak. A bevándorlás kérdésében is szembe megy a republikánus konszenzussal, hiszen szigorú feltételekkel, de utat nyitna az állampolgárság megszerzése felé a 11 millió illegális bevándorlónak. Társadalmi és környezetvédelmi kérdésekben már-már a demokratákkal van egy platformon: abortuszpárti, nem ellenzi a melegházasságot, a fegyvertartás szigorításának pártján áll, és komoly intézkedéseket hozott kormányzóként a klímaváltozás ellen. A 2016-os voksoláson jól jönne egy ilyen jelölt a republikánusoknak a demokrata Hillary Clinton ellen.
A 69 éves exkormányzó esetében a körítés is stimmel. Családjának története a megvalósult amerikai álom. Nagyapja, Pataki János egy északkelet-magyarországi apró faluból, a Tisza-parti Aranyosapátiból vándorolt az Egyesült Államokba 1908-ban. Gazdasági bevándorló volt, egy kalapgyárban dolgozott. Feleségével, Erzsébettel egy gyermekük született, Louis P. Pataki, aki később egy olasz bevándorlót vett feleségül. Két fiuk, Louis és öccse, George a családi farmon nőttek fel Peekskill-ben, mintegy 60 km-re New York-tól. Gyermekkoruk kemény mezőgazdasági munkával telt, de tele voltak ambícióval. Louis-ból végül asztrofizikus lett, jelenleg a New York Egyetemen tanít, George pedig jogot végzett, így útja egyenesen a politikába vezetett. A peekskill-i polgármesteri hivatalból egészen New York állam szenátusáig jutott, majd 1994-ben jött a vízválasztó, amikor elindult a kormányzói posztért.
Pataki ekkor még republikánus körökben is ismeretlennek számított, ráadásul visszafogott személyisége és udvarias stílusa miatt kevesen gondolták, hogy labdába rúghat a liberális ikonnak számító, karizmatikus Mario Cuomo kormányzóval szemen. Ez volt az egyik legkiélezettebb választási küzdelem New York állam történetében. Ma is legendaszámba megy, hogy Pataki nyerni tudott, győzelmét azóta „Dávid és Góliát” pillanatként emlegeti a sajtó.
Ha a New York-i választás megnyerése bravúr volt, akkor a 2016-os republikánus jelöltség elnyerése valódi csoda lenne. Ahogy egy a Washington Post által idézett republikánus háttérember fogalmazott: Pataki jelölése „legalább olyan meglepő lenne, mintha egy majom repülne ki egy unikornis fenekéből”. Az alapvető gond az, hogy a republikánus mezőny már eleve túlzsúfolt, Patakival együtt hivatalosan jelenleg nyolc induló van, és még legalább heten bejelentkezésre várnak.
Ilyen nagy tolakodás közepette még az ismertebb indulóknak is nagy erőfeszítésükbe telik majd, hogy kitűnjenek a sorból. Ez általában oda vezet, hogy a versenyzők egyre szélsőségesebb kijelentéseket tesznek, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ráadásul, mivel előválasztásról van szó – amikor nem az egész országot, hanem csak a szűkebb szavazóbázist próbálják megszólítani -, az indulók már eleve kevésbé törődnek azzal, hogy a programjuk szélesebb körben mennyire szalonképes. A liberális amerikai sajtó szerint a helyzet egyre inkább egy cirkuszi kocsihoz kezd hasonlítani, amelyen a bohócok egyre hajmeresztőbb mutatványokat adnak elő, hogy magukra vonzzák a figyelmet.
Forrás: Europress/Getty
Pataki másik nagy hátránya, hogy nem különösebben sugárzó egyéniség. Ennek köszönhetően New York-on kívül alig ismerik, miközben Jeb Bush, Rand Paul vagy Marco Rubio már országosan bejáratott nevek. Egyetlen esélye a nagyobb hírnévre a tv-vita lenne, amelyben az egymásra licitáló, egyre radikálisabb jelöltek között ő képviselhetné a mérsékelt racionalitást. A gond csak az, hogy az első vitát rendező Fox News már közölte, hogy csak a tíz legnépszerűbb induló fér majd fel a színpadra, így a néhány százalék körül mért sereghajtóknak, mint Pataki, esélyük sem lesz szélesebb közönség előtt bemutatkozni.
Magyar vér és amerikai konyha
A jelenlegi állás szerint tehát minimális az esély arra, hogy az Egyesült Államoknak magyar származású elnöke lesz. Nagy kár, hiszen a magyar-amerikai kapcsolatokban is új fejezetet nyithatna, ha Pataki költözne a Fehér Házba. A volt New York-i kormányzó mindmáig büszke származására, törve ugyan, de kicsit még beszéli is a nyelvet. 1995-ben, miután megválasztották kormányzónak, családjával együtt nagyapja szülőfalujába is ellátogatott, ahol a helybelieket ölelgetve lelkesen újságolta, hogy egyik kedvenc étele a töltött káposzta. Amikor a kisereglett riporterek közül valaki megkérdezte tőle, hogyan nőtt ilyen magasra, azt felelte: “magyar vér és amerikai konyha”.
A Pataki család az amerikai magyar közösségben is aktív szerepet vállal. Lányával elindították a Reconnect Hungary programot, amelynek keretében a budapesti kormánnyal együttműködve magyar származású amerikai fiatalokat utaztatnak hazánkba, hogy megismerjék a gyökereiket. Allison a kezdeményezés honlapján részletesen ír arról, milyen mély nyomot hagyott benne apjával együtt tett első magyarországi látogatása. Olyannyira, hogy karrierjét is részben magyar származására építi: idén jelent meg második nagysikerű történelmi regénye, amely Erzsébet, vagyis „Sisi” magyar királyné életét dolgozza fel.
