Kína határozottan visszautasítja az Egyesült Államok beavatkozását a dél-kínai-tengeri helyzetbe, és úgy véli, Washington kívülálló az ügyben. A China Daily című angol nyelvű napilap felsorolta azokat a kínai nyilatkozatokat, amik Ashton Carter amerikai védelmi miniszter a napokban elhangzott, szokatlanul nyíltnak tartott bírálatára születtek.
Carter Haitin, majd a szingapúri Shangri-La regionális biztonsági értekezleten a dél-kínai-tengeri Spratly/Nansa-szigeteken folyó mesterséges feltöltések ütemét és kiterjedtségét kifogásolta, és azok azonnali beszüntetésére szólított fel. Carter szerint ilyen módszerrel nem lehet szuverenitást szerezni, míg Pekingben közölték, hogy a szóban forgó zátonyok, szigetek hovatartozása vitán felül áll, nincs szükség annak nyomatékosítására.
Hamis vádakat emlegetnek
Szun Csien-kuo, a kínai hadsereg vezérkari főnökének helyettese Szingapúrban kijelentette, hogy az Egyesült Államok “figyelmen kívül hagyta a történelmet, a tényeket és a jogi megalapozottságot”, miközben “elszigetelő módon kommentált, és hamis vádakat hangoztatott Kínával szemben”. Szun szerint az építkezések nem irányulnak egyetlen harmadik ország ellen sem, és nem akadályai a térségbeli szabad hajózásnak.
“Senki ne számítson arra, hogy megadjuk magunkat gyengén indokolt vádaknak, erőszaknak vagy hatalomnak, és ne számítsanak arra sem, hogy elfogadjuk a szuverenitást, a biztonságot és a fejlődést érintő nemzeti érdekeink megkárosításának keserű következményeit” – jelentette ki a tábornok.
A múlt héten egy amerikai kémrepülő, fedélzetén a CNN hírtévé stábjával a szigetek közelébe repült, és amerikai hadihajók is a térségbe hajóztak. Csao Hsziao-csuo, a katonai akadémia kutatója szerint ez csak fokozta a térségi feszültséget, megváltoztatta a viták természetét és jelentősen zsugorította a diplomáciai megoldás esélyeit.
Nincs beleszólás
A kínai külügy szóvivője azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak “érintettség híján nincs beleszólása” a dél-kínai-tengeri vitákba, és arra szólította fel Washingtont, hogy tartsa magát korábbi vállalásához, és ne foglaljon állást a területi szuverenitást érintő vitás kérdésekben.
A témában cikket írt Liu Csen-min külügyminiszter-helyettes, aki arra emlékeztetett, hogy “az 1970-es években néhány ország – vitatva Kína szuverenitását a dél-kínai tengeri szigetcsoport szigetei és zátonyai felett – törvénytelenül elfoglalt több tucatnyit közülük, és emiatt keletkeztek a területi viták”. Utalt Kína “nagyfokú önmegtartóztatására”, és közölte, országa elkötelezett az iránt, hogy a területi vitákat és az egymást átfedő követeléseket az érintett országokkal folytatandó közvetlen tárgyalásokkal rendezze.
Liu megjegyezte, hogy a tíz országot tömörítő Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) és Kína közötti úgynevezett magatartási kódex (COC), továbbá az annak új változatáról folyó tárgyalások azt szolgálják, hogy a régió államai és Kína határozzák meg a dél-kínai-tengeri helyzet rendezésének útját, és “ne kívülállók szabják meg nekik”.
