Az eset még 2004 áprilisában történt, amikor a férfi honfitársával együtt kirabolt egy bécsi bankfiókot. A két tettes alaposan megtervezte a rablást. Miniatűr kamerákkal előre felmérték a kiszemelt bécsi bankfiókot és napokkal a rablás előtt kibontották a szomszéd épület pincéjének téglafalát, hogy onnan a bank alagsorába jussanak. Innen bukkantak elő aztán maszkban, gázpisztollyal és fegyverrel a kezükben nem sokkal zárás előtt, és a pénz átadására kényszerítették a meglepett pénztárosokat. A tettesek 180 ezer eurót zsákmányoltak.
A bankrablók végül ugyanarra menekültek el, ahonnan jöttek, de előtte még arra is ügyeltek, hogy egy világítóudvar falához támasztott létrával és néhány szemetesvödör behorpasztásával félrevezető nyomokat hagyjanak hátra. A nyomozók egy, a bankrablás helyszínén talált kesztyűből vett DNS-minta alapján tartóztatták le a két magyart, akiket tíz év börtönbüntetésre ítéltek 2009-ben.
Az ötvenegy éves férfi ügyvédje a per újrafelvételét kérte. A másik elítélt, aki Magyarországon tölti börtönbüntetését, ugyanis levélben fejtette ki, hogy igazságtalanul vádolta az ötvenegy éves férfit. Magyarázata szerint valójában nem vele követte el az esetet, hanem egy azóta már meghalt férfivel. A megtalált kesztyű csak azért lehetett bizonyíték az ötvenegy éves férfi ellen, mert egy budapesti lakásfelújításon dolgozott ezzel, a kesztyű azonban egy szerszámosládával együtt került Bécsbe.
A Magyarországon büntetését töltő férfit tanúként hallgatták ki, videókonferencia segítségével csatlakozott a csütörtöki bécsi tárgyaláshoz. A férfi megerősítette a levélben leírtakat, vagyis hogy a másik férfi nem volt vele a bűntett elkövetésekor. A bíró kérdésére, miszerint miért vádolta korábban mégis ezzel honfitársát, a férfi úgy válaszolt: így akarta megbosszulni, hogy a férfi közeli viszonyt ápolt az ő egyik régi barátnőjével.
Kilenc hónappal rövidült a büntetés
A bíró azonban nem fogadta el a mentő tanúvallomást, mivel a bizonyítékok is az 51 éves férfi ellen szóltak. Másodfokon kilenc év három hónapos letöltendő szabadságvesztést állapított meg, vagyis kilenc hónappal kevesebbet, mint 2009-ben, hivatkozva az eljárás hosszú időtartamára.
Az ítélet nem jogerős, amennyiben azonban jogerőre lép, az illetőt már májusban szabadlábra helyezhetik, hiszen 2009 óta van börtönben, és büntetésének kétharmadát már letöltötte.
