A szövetségi kancellár asszony budapesti útja kapcsán minden leírt mondat már feleslegesen növeli az így is optikailag felnagyított esemény súlyát, de akkor nézzük meg gyorsan a mérleget: alig öt órát tölt a városban, eközben számos helyszín – Országgyűlés, Sándor-palota, Andrássy Egyetem, Zsinagóga – között fog közlekedni, így szinte biztos, hogy a magyar miniszterelnökkel talán fél órát fog tudni beszélgetni. Ezt még körbeöleli a kötelező protokoll, és persze az egyik legfontosabb pont, a sajtótájékoztató. Ott megfelelő németnyelv-tudással felvértezve, és ismerve a merkeli understatement stílust, talán meg lehet majd fejteni, hogy van-e egyszerű, világos üzenet.
Az diplomáciai szempontból máris üzenetértékű, hogy a látogatás során nem kap kiemelt hangsúlyt a miniszterelnökség. Nem Orbán Viktorhoz, hanem Magyarországra jön Angela Merkel.
Csak, hogy érzékeljük: egészen más az a felállás, amikor például Putyin elnök a novo-ogarjevói rezidenciáján fogadta Gyurcsány Ferencet, mint a mostani, szoros protokollba csavart rövid kis találkozó. Valószínűleg pulikutya-adományozásra sem fog sor kerülni, mint amikor Putyin látogatott el a Gyurcsányék házába. Beszédes, hogy a kancellár asszony programjának véglegesítése során az Andrássy Egyetemen való fellépésre még az első tervezetekben szereplőnél is több időt, összesen 75 percet szentelnek. Amikor 2007-ben legutóbb járt Budapesten Angela Merkel, akkor is látogatást tett a német nyelvű egyetemen, ugyanakkor most csak a hallgatókkal kíván beszélgetni, nem lesznek újságírói kérdések, mint korábban.
Fotó: MTI/Burger Barna
Ahogy a magyar sajtó is remekül lekövette, Lázár János németországi útjával bezárólag, óriási előkészítés előzte meg Merkel látogatásának véglegesítését. Épp ez a lényege a mai diplomáciának: nem az történik, mint amit a Trónok harca alapján képzel maga elé a kalandvágyó külpolitika-kedvelő olvasó, hogy államnők és államférfiak személyes találkozóin dől el országok sorsa. Ez ma már gyakran épp a kivétel. A vezetők összeülését megelőzi minden aláírandó és megbeszélendő dolog tisztázása, jobb esetben már csak a szimbolika kedvéért, személyes szimpátia vagy a politikai kommunikációs tőke kovácsolgatása miatt ráznak kezet kamerák előtt a politikusok ezen a szinten.
A magyar kormány Merkel érkezése előtt, már január elsejével újra megnyitotta a gázcsapot Ukrajna felé. Ezzel a rendkívül petyhüdt képét az ukrajnai küzdelemhez való hozzájárulásunknak máris picit javítottuk. Az RTL Klubbal kötött állítólagos megállapodástól a brüsszeli tanácsüléseken már elvben támogatott Oroszországgal szembeni szankciók meghosszabbításáig számos helyen tettünk eleget a német diplomácia kimondott vagy informális kéréseinek.
Ezek fényében a mostani villámlátogatás nagyobb részben egy jutalomfalat azért, hogy beáll a magyar külpolitika a megfelelő irányokba. Kisebb részben pedig a Berlin által elképzelt ukrán válságkezelési modell fontosságát fogja mutatni a magyar politikai döntéshozók számára: az oroszkérdésben egyre határozottabbá váló Merkel ennél egyértelműbben nem tudná kifejezni a pávatáncoló magyar miniszterelnökség felé, hogy mi a „közös” európai érdek.
Itt érdemes még egy szóra megállni, mert komoly félreértések vannak az „érdekek” kapcsán. Persze ennél klasszikusabb probléma nincs is az emberiség számára, mint hogy valóban az-e az érdekem, amit kimondok; vagy mást mondok, mint amit gondolok; esetleg nem az én érdekem, de mégis annak vélem, így pedig másnak hoz eredményt, ha magaménak tartva azt képviselem. Valahogy ezekben az útvesztőkben kóvályog ma a magyar politikában az „európai érdek”. Erre mondaná a szakértők fele, hogy mivel Európa sincs, így érdeke sincs. A másik fele pedig, hogy amíg nem kezdjük el valósnak tekinteni az álmot, addig fel sem tud épülni.
Az az egy dolog biztos, hogy még Németország sem képes – nemhogy a közép-európai régió országai – egyedül érvényesülni a 21. századi világpolitikában. Ekkor két választás adódik: megpróbálni mégis a széllel szembe menni, majd a maradék gazdasági autonómiát, nemzeti szuverenitást is csúnyán elveszteni. A másik lehetőség, hogy az autonómia önkéntes korlátozása mellett bizonyos hatásköröket elkezdünk közösen gyakorolni, mert együtt még képesek az államok a többi szereplőre kényszeríteni valamit az akaratukból. Magyarország számára ez utóbbit jelenti az „európai érdek”. Reméljük, hogy ez a Merkellel való beszélgetés közben is felmerül vezetőinkben.
Egyébként most úgy tűnik, a kancellár több időt szán a hat egyetemről összeválogatott hallgatói konzultációra az Andrássy Egyetem tükörtermében, mint négyszemközt Orbán Viktorra.
