A szeparatistáknak csupán kezdetleges igazgatási struktúrájuk és kevés hozzáértő vezetőjük van, a milíciáik rosszul képzettek és a legkevésbé sem rendelkeznek hosszú távú stratégiával a jövőre nézve. Nehéz lesz túlélniük a telet az oroszok segítsége nélkül, legyen az anyagi, humanitárius vagy katonai segítség – írja elemzésében az International Crisis Group.
Mindeközben Ukrajna vállát a gazdasági válság és a végrehajtásra váró reformok terhe nyomja, és mind Kijevre, mind a lázadókra is nehezedik a háborús lobbi súlya. Igen nagy rá az esély, hogy további ellenségeskedések robbanjanak ki, ezért sürgősen orvosolni kellene a fennálló konfliktushelyzetet. El kellene különíteni a csapatokat, nemzetközi megfigyelőket kellene telepíteni a háborús zónákba és az orosz-ukrán határra, és azonnali segítséget kellene biztosítani mindkét fél civiljei számára.
A szeparatisták tisztában vannak sebezhetőségükkel, mind biztonsági, mind politikai szempontból. Katonai egységeik koordinálatlanok, vezetésük szegényes és jelentősen csökkenti támogatói bázisukat, hogy képtelenek alap szolgáltatásokat biztosítani a lakosok számára. Oroszországgal sem a leggördülékenyebb a kapcsolatuk. Azt mondják, Moszkva mindenképp közbe fog avatkozni, hogy elhárítsa a lehetséges katonai, vagy humanitárius katasztrófát, de nem tervezi, hogy jelentős fejlesztési és újjáépítési segélyt nyújtson a délkeleti vidéknek. Amíg Oroszország hosszú távú célok, vagyis az Ukrajna feletti kontroll érdekében marad játékban, addig jelenleg a szeparatisták azért küzdenek, hogy a következő hat hónapban életben maradjanak.
Fotók: Jászberényi Sándor
Mélyül a szakadék Donyeck és Moszkva közt
Kevés szeparatista vezető volt vele tisztában, mit fog kezdeni a megkaparintott hatalommal. Néhányan az azonali orosz összeolvadásban reménykedtek, voltak akik széles körű autonómiát szerettek volna. A 2005-ös szeparatista mozgalom veteránjai az Ukrajnán belüli szövetségi státusszal is beérték volna, és sokan csak opportunisták voltak. “Rengeteg ember akart hatalmat. Úgy gondolom, sokan azt látták, hogy a Régiók Pártja vezetői meggazdagodnak és ők is ugyanezt szerették volna” – mondta egy magas rangú biztonsági személy. “Senki sem számított arra, hogy ebből olyan háború lesz, mely ezrek halálát okozza.”
A szeparatisták még most is csak improvizálnak. A felsővezetésnek, Zakharchenkot is beleértve kevés olyan közigazgatási tapasztalata van, hogy irányítson egy Donyeck nagyságú várost. Még nem tudják, Moszkva mennyi annyagi támogatást hajlandó nekik juttatni. Az orosz vezetés úgy tekint ránk, “mint egy fül nélküli táskára” – mondta egy magas rangú biztonsági személy, “ami teljesen haszontalan, de nem tudod magaddal vinni, hogy kidobhasd.” Más tisztviselők is egyetértenek abban, hogy Oroszország nagyrészt teherként látja őket.
Hatalmas örömhullámot váltott ki a Kremlnél, hogy a Krímet nehézségek nélül tudták annektálni. Az orosz politikusok azt állítják, a félszigettel kapcsolatos műveletek nagyrészt improvizatívak voltak. Igor Sztrelkov kulcsfontosságú szerepet játszott a Krímnél, majd áprilistól Kelet-Ukrajnában tevénykedett. Így emlékszik vissza az első donyecki napokra: “Egyáltalán nem számítottunk ilyen hosszú háborúra. A Krím után eufórikus állapotban voltunk.”
Több szeparatista vezető úgy látja, hogy az oroszok lelkesedése már májusban csökkent. Amikor a szeparatista vezetők május 11-én bejelentették, hogy népszavazást szeretnének tartani a függetlenségükről, Putyin arra kérte őket, hogy halasszák el a szavazást annak érdekében, hogy “megteremthessék a szükséges feltételeket” a Kijevvel való párbeszédhez. Ez volt az a pillanat, mikor néhány donyecki vezető és aktivista rájött, hogy Oroszország nélkül kell boldogulniuk. Moszkva Ukrajna részeként tekint a szeparatista területekre, így a problémájukat Ukrajnának kell megoldania.
A minszki egyezmény után az orosz tisztviselők nyilvánvalóvá tették, hogy Kijev felelős a háború sújtotta keleti vidékek újjáépítéséért. Amikor Donyeck és Luhanszk parlamenti választásokat tartott november 2-án, Oroszország elismerését fejezte ki az eseményekkel kapcsolatban, de óvatosan távol tartotta magát attól, hogy ténylegesen észlelje, mi történik. “Moszkva nem igazán tudja, mit kezdjen velünk” – mondta egy donyecki politikus. “Az biztos, hogy nem akarnak minket észrevenni, nem fogják hagyni, hogy csatlakozzunk az Orosz Föderációhoz, de katonai segítséget nyújtanak. Ez egy kissé furcsa.”
Az orosz katonai jelenlét
A szeparatista katonai erők tagjai azt mondják, hogy az orosz katonai segítség alkalomadtán igen nagyvonalú volt. Az orosz jelenlét legvilágosabb jele, az az 1200 fős csapat volt, akik augusztusban tértek vissza hazájukba. Oroszország jelentős mennyiségű nehézfegyverrel is ellátta a vidéket.
A segítség mértéke olykor a politikai lojalitástól is függött. Zakharchenko saját csapata, az Oplot (Erőd) zászlóalj igen jól felszerelt. Ezzel szemben több fegyelmezetlen egység, Alexej Mozgovoj csapata, a Prizrak (Szellem) arról panaszkodott, hogy novemberben még élelmet sem kapott. Az orosz csapatok mindig közbeavatkoztak, ha Moszkva úgy érezte, a szeparatista enklávé veszélyben van, de az orosz haderő semmit sem tett azért, hogy a milíciákat valódi hadsereggé formálja.
A donyecki vezetők jó szemmel vennék, ha több orosz katonai tanácsadó érkezne, mivel a pár önkéntest leszámítva hiányt szenvednek belőlük, különösen kevés a képzett és tapasztalt tiszt. Ráadásul a milíciák viszonya sem felhőtlen. Számos fontos szeparaista egység bírálja a civil vezetést, különösen a Donyecki Népköztársaság elnökét, Zakharchenkot. Úgy tűnik, mintha politikai viszályok nehezítenék több parancsnok kapcsolatát.
Egy szeparatista katonai vezető szerint az orosz haderő nagyjából 3500-4000 fős lehet. Ilyen számú egységet még könnyedén lehet mozgatni a donyecki térségben. A mariopuli harcokban többségében az orosz csapatok vettek részt, miután kivonultak a területről a mariopuli front ingataggá vált.
A donyecki tisztviselők közül vannak, akik megerősítik az orosz csapatok jelenlétet, de páran tagadják, hogy ott lennének. Egy magas rangú tisztviselő elismerte, hogy az oroszok nagy mennyiségű fegyvert, rendszeres katonai ellátmányt és kisebb mértékkben képzést is biztosítottak a szeparatistáknak. De azt vitatta, hogy Oroszország szerepe annyira árnyalt lenne, mint ahogyan azt Ukrajna, vagy a Nyugat látja. A többi vezetőhöz hasonlóan úgy gondolja, Moszkva nem fogja hagyni, hogy a Donyecki és a Luhanszki Népköztáraság elbukjon, de csak akkor fog katonai úton közbeavatkozni, ha válsághelyzet áll elő.
Humanitárius krízis
A téli időjárás jelentős romlást idézett elő a donyecki és luhanszki lakosok életkörülményeiben. November végén Alexej Mozgovj, luhanszki parancsnok arról számolt be, hogy az élelmezési helyzet katasztrofális a bázisa közelében. A szeparatisták központi weboldala, a Rusvesna azt állította, 18 ember éhenhalt az egyik faluban. Egy, a luhanszki Pervomayskban és Stakhanovskban járó látogató idős emberek és fogyatékkal élők kígyózó sorait látta, akik már fél éve nem kapták meg a nyugdíjukat és egy negyed vekni kenyérre vártak. A legtöbb bank nem működik, a béreket és a szociális juttatásokat már hónapok óta nem fizetik. A helyi nemzetközi egészségügyi dolgozók azt jelentették, az elhalálozási ráta máris növekedett a sérülékeny létesítményekben, például az elmegyógyintézetekben.
“A lázadók irányította területekről sokaknak egyáltalán nincs készpénze. Ha nincs készpénzed, nincs élelmed. Akiknek mégis van készpénzük, dönteniük kell, hogy élelmet, orvosságot, vagy üzemanyagot vesznek. Az egészségügyi ellátás súlyos állapotban van.” – mondta egy segélymunkás.
A legfontosabb nemzetközi segélyszervezetek szerint a november 14-i elnöki rendelet akadályozza, hogy segítséget nyújthassanak. Poroshenko rendelete illegálisnak tekint minden szeparatisták által létrehozott szervet, és az állami intézmények kiürítését, a személyzet, a felszerelés és a dokumentáció kivonását is előírta. Ez rendkívül megnehezíti a gyógyszerek beszerzését. A gyógyszeripari vállalatok nem adnak el orvosságot üres kórházaknak és a nemzetközi szervezetek nem tudnak gyógyszert vagy felszerelést adományozni illegális szerveknek.
A szeparatista vezetők tudatosították, hogy kevés területettel és képzett humán erőforrással rendelkeznek, katonai erejük rosszul szervezett és fegyelmezetlen és fő védelmezőjüknek sokszor mások a prioritásai. Erősen ragaszkodnak a meggyőződésükhöz, hogy Ukrajna bármelyik pillanatban összeomolhat a gazdasági problémák és a lakosság elégedetlenségének terhe alatt. Kijev valóban gazdasági válsággal küzd. De a szeparatistákkal ellentétben, akik csak Moszkva irányából várhatnak támogatást, Ukrajna többek között számíthat a Nemzetközi Valutaalap, az USA és az EU segítségére is.
Bár a kitelepítettekhez és az óvóhelyeken élőkhöz eljut némi ENSZ-támogatás, a legtöbb adomány Rinat Akhmetovtól, a régió vezető vállalkozójától származik. Az orosz hivatalos források azt állítják, legalább 9 konvoj érkezett tőlük, 10 ezer tonnányi élelmet, építőanyagot szállítottak a délkeleti területekre.
A humanitárius helyzet komoly konfliktusforrássá válhat. Ha a szeparatisták nem jutnak hozzá a segélyekhez, könnyebben hajlanak olyan vakmerő offenzívára, amivel területeket szerezhetnek, vagy arra kényszeríthetik Oroszországot, hogy nagyobb mértékben avatkozzon be a háborúba. Moszkva azonban még csak most eszmélt rá, milyen gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie, és még ha változtatna is jelenlegi hozzáállásán, akkor is nehezen tudna pénzt találni a szeparatisták számára.
Lehetséges katonai forgatókönyvek
Számos formában kaphatnak újra lángra az ellenségeskedések. A szeptemberi tűzszünetet mindkét fél szinte semmibe se vette. Egy ukrán offenzívát minden bizonnyal orosz válasz követne. A szeparatista vezetők egy jelentős csoportja úgy érzi, nem tudnak fennmaradni ilyen kevés területen és egyértelműen újra szeretnének támadni, azt remélve, hogy ezzel az oroszokat is be tudják vonni. Ha az időjárási körülmények meggátolnák a Krím elérését, Moszkva Ukrajnán keresztül, földúton juttatná el az oda szánt utánpótlást. Kétség kívül mindegyik lépés újabb szankciókat eredményezne Ukrajna támogatóitól, az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól.
Orosz tavasz
Szeparatista körökben már hónapok óta beszélnek egy lehetséges második “orosz tavaszról.” Pár kisebb incidens, mint a harkovi és ogyesszai robbantások azt jelzik, hogy egy pár városban szeparatista felkeléseket terveznek, kihasználva a téli gazdasági nehézségeket. Ez a forgatókönyv vagy orosz segítséget vagy teljes szembeszegülést igényel a szeparatisták részéről.
Kétségbeesés
Ha a humanitárius helyzet válságba torkollik, kétségbeesésében sok szeparatista vezető vad területszerzésbe kezdene, hogy megmutathassák, még mindig jelentős erővel bírnak és hogy növeljék életképességüket, valamint, hogy rávegyék Moszkvát a nagyobb katonai beavatkozásra.
Novorosszija
A ilovajszki összecsapások fényében Kijev igen aggódok a lehetséges 2015-ös part menti felkelések miatt. Ezzel Novorosszija növelhetné a területeit. A legtöbb elemző, köztük az orosz specialisták is úgy vélik, hogy egy ilyen lépés új és veszélyes magaslatokba terelné a konfrontációt.
Szárazföldi híd
A mostoha időjárási körülmények nehezíthetik, hogy Oroszorzág ellátmányt juttason a Krímre. A szeparatista vezetők teljesen biztosak benne, hogyha a helyzet megköveteli, az oroszok egy szárazföldi hidat nyitnak meg emiatt. Ebből a lépésből akár még diplomáciai fejlemények is kibontakozhatnak. Moszkva nemzetközi felügyelet alatt tárgyalásokat kezdeményezhetne Kijevvel, az Ukrajnán keresztül haladó útvonal miatt. Bár a hangulat még eléggé komor a párbeszédhez, főleg az ukrajnai félnél, de volt már hasonló esetre példa. Oroszország és Litvánia 2003-ban aláírt egy egyezményt, melyben a kalinyingrádba vezető útról állapodtak meg.
Totális háború
Egy ukrán részről indított offenzíva sem kizárható. Poroshenko nemrég azt nyilatkozta, hogy “készen áll a totális háborúra” és hogy “nem fél az orosz csapatokkal való harcoktól.” Egy ukrán támadásnak katasztrofális következményei lehetnek mindenki számára. Nagyban enyhítene a jelenlegi szituáción, ha Kijev megerősítené, hogy nem tervez ilyen lépéseket.
A kelet-ukrajnai helyzetet gyakran még képlékeny konfliktusként jellemzik, ami könnyedén hosszú időre megszilárdulhat. Az államok általában együtt tudnak élni az ilyen állandósult konfliktusokkal, de a donyecki, és a luhanszki régióhoz hasonló kis földterületre szorult közösségek nem tudnak így működni. Oroszországnak jóval többet kellene befeketnie a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságba, hogy életben tartsa őket, de erre már nincs elég pénze. A szeparatista területeken egyre rosszabbak az életkörülmények, ami azoknak a parancsokoknak és politikusoknak a pozícióját erősíti, akik szerint a háború lehet az egyetlen megoldás. A hideg tél egyetlen előnye legalább, hogy lelassítja a katonai műveleteket.
