Sem a fagyos időjárás, sem a közelben becsapódó gránátok nem tartják vissza a Donyeck utcáit pásztázó rendőröket. Szinte mindenkit igazoltatnak. Egy bevásárló táskával éppen a környéken sétáló férfi sem kerüli el a figyelmüket. Kigomboltatják a kabátját, de sem a kabát alá, sem a szatyrába nem rejtett semmi veszélyeset, útjára engedik – írja tudósításában a Daily Beast.
“A táskájában valami nehéz és közepes hosszúságú volt. Az a dolgunk, hogy ellenőrizzük a személyazonosságát, és hogy mit visz magával. Ezt mindenki biztonságáért tesszük” – magyarázza Vlagyimír Bersin, a Donyecki Népköztársaság városi rendőrtisztje, miért volt gyanús számukra a bevásárlótáskás férfi. Bersin az ukrán rendőrség tagja volt, még mielőtt Donyeck a szepratisták kezébe került volna. Szerinte a rendőrtiszteknek mostanában nagyon szemfülesnek kell lenni.
Háborúban nincs helye a tisztességes eljárásnak
Egy múlt havi ENSZ-jelentés arról számolt be, hogy a lázadók által ellenőrzött területeken, a donyecki és a luhanszki régióban “a rend és a törvények teljes megsemmisülésével és az emberi jogok védelmének hiányával kell számolni.” A zsaruk intenzív jelenléte cáfolja a káosz eluralkodásával kapcsolatos állítást, de az emberi jogok védelmével valóban ez a helyzet.
Fotók. Europress Fotóügynökség
Artem Malakov, a donyecki kommandósok parancsnoka azt vallja, a háborús időszakban nincs helye a tisztességes eljárásnak. Csapata jól felszerelt, irodájuk előtt egy, a hátsó udvarban három páncélozott katonai jármű áll. A tárolásra és pihenésre használt épületben 11 puska sorakozik a falnak támasztva, a bent lévő emberek pedig pingpongoznak vagy a neten szörfölnek.
Malakov azt mondja, bűnözők is találhatók a szeparatisták soraiban, akik olyan pozícióba kerültek, ahonnan másokra is nyomást tudnak gyakorolni, ezért el kell őket távolítani. Nem teljesen világos azonban, hogy milyen módszerekkel tervezi ezt véghez vinni.
Szovjet törvénykezés
A bűnüldöző szervek Donyeckben bárkit megállíthatnak, ha kedvük tartja, akár arra hivatkozva is, hogy az egyént gyanúsnak vélték. “Tegyük fel, ha valaki meglát egy rendőrautót és irányt vált, akkor forralhat valamit. Ez gyanúra ad okot” – magyarázza Malakov.
A jelenlegi kelet-ukrajnai törvényen kívüli bűnüldözés nagyjából a szovjet törvénykezés és a polgárőri igazságszolgáltatás keveréke. Irina Dovgan esete igen jól szemlélteti ezt. A nőt azért vették őrizetbe, mert a szeparatisták olyan fotókat találtak a tabletjén, melyeken ételt és ruhákat adott ukrán harcosoknak. Ezek után arra kényszerítették, hogy ukrán zászlóba csavarva álljon Donyeck külvárosában, egy táblát tartva a kezében, ami azt hirdette, hogy gyerekeket ölt. Az arra haladó gyalogosok felpofozták és leköpték.
Dovgan azt mondta, egyáltalán nem vették figyelembe a jogait, mikor letartóztatták. Mialatt a mosdót használta, még akkor is férfiak figyelték, bár úgy hiszi azért, hogy ne követhessen el öngyilkosságot. Egy magas rangú parancsnok rendelte el végül a szabadon bocsájtását, miután az újságokból értesült róla, hogy bánnak a nővel.
A genfi egyezmény tiltja a civilek ellen irányuló emberi méltóságot sértő tetteket, különösképpen a megalázó és lealacsonyító bánásmódot.
A jogi eljárás látszata
De Dovgan esete csak egy a sok jogellenes fogvatartás közül. Minden őrizetbe vett embert megvertek, akivel idáig Tanja Loksina, a Human Rights Watch kutatója beszélt. Jogi képviselet és bírósági tárgyalás nélkül elítélték őket, és a büntetések között olyan veszélyes munkák is szerepeltek, mint az ellenőrzőpontok védelme. “Ezek az egyének nem vehették igénybe ügyvéd segítségét és nem léphettek a kapcsolatba az igazságszolgáltatási rendszerrel. Semmit sem tehettek” – mondta Loksina.
Egy YouTube-ra feltöltött videón is meg lehet nézni, amint egy luhanski “népbíróságon” a jelenlévők megszavazzák, hogy egy nemi erőszakkal vádolt férfi megkapja a halálbüntetését. Donyeckben legalább a formalizált jogi eljárás látszatát próbálják fenntartani.
A Donyeck Népköztársaság városi rendőrségének feje, Nikolaj Ivanenko szerint a zsaruk betartják a törvényeket – legalábbis a Szovjetunió büntetőtörvénykönyvének cikkelyeit. Azt mondta, tisztjei már nem tartóztatják le az embereket azért, mert nyitott sörösüveget találnak náluk, csupán megkérik őket, hogy az alkoholt hátrahagyva távozzanak. Szerinte új törvények lépnek majd érvénybe, melyek a bűnüldözési hatóságok működését fogják szabályozni.
De amíg a szeparatisták az új büntetőeljárási törvény létrehozásán fáradoznak, addig Loksina elmondása alapján a letartóztatottak arra várnak, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán ügyvédhez juthatnak-e majd. A kutató azzal egyetért, hogy szükség van a rendszeres rendőri felügyeletre a régióban, de felmerül a kérdés, hogyan lehetne egyáltalán őrizetbe venni valakit, ha nem tudják számára garantálni a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Irina Dovgan is arra vár, hogy kialakul majd egy olyan rendszer, ami védelmébe veszi az emberi és polgári jogokat. Az őt ért incidens után a donyecki házát feldúlták a felkelők, így a nő Kijevbe menekült. De az elszenvedett érzelmi sérülésekkel a legnehezebb megbirkóznia. “Teljesen más ember lettem” – mesélte, “mindig uralkodni kell magamon, hogy ne kiabáljak az emberekkel, vagy ne kezdjek el hirtelen sírni.”
