A bombamellénnyel, robbanószerrel és AK-47-es gépkarabélyokkal felfegyverzett férfiak vetették át magukat egy teljesen védetlen téglafalon valamivel délelőtt tíz óra előtt, majd néhány perc múlva kegyetlen mészárlásba kezdtek a katonai iskolában. A támadók heten voltak, fanatikus tálibok. Pontosan tudták, hogy az akció végére valamennyien halottak lesznek, de úgy gondolták megéri. Legalább 141 embert, jórészt kiskorú diákot mészároltak le, és legalább ugyanennyit megsebesítettek. A helyszín Peshawar, egy nagyváros Pakisztánban, ahol a felső tízezertől lefelé minden családnak a hadsereg iskolája az egyetlen sansza, ha taníttatni szeretné gyermekeit.
A vérontás kitörölhetetlen emlékei
Waqar Ullah Khattak hatvan diákra felügyelt, akik éppen tesztet írtak, amikor meghallották a kaotikus zajt – írja a Guardian című brit lap, a túlélők beszámolóit feldolgozó cikkében. Egy katonai intézményben, különösen, ha a terrorizmustól annyira fertőzött területen működik, mint Peshawar, mindenki pillanatok felismeri az AK-47-esek jellegzetes ugatását.
„Volt néhány gyakorlatunk, amiken megtanultuk, hogyan viselkedjünk nem várt támadások során, úgyhogy azonnal ráparancsoltam a gyerekekre, hogy vessék magukat a földre” – mondja Khattak.
Fotók: Europress Fotóügynökség / Farooq Nareem
A támadók módszeresen haladtak teremről-teremre, a katonai akadémia fiú részlegében, ahol több mint ezer, 5 – 18 éves diák tanul, sokan közülük katonatisztek gyermekei. A fegyveresek kérdés és válogatás miatt mindenkire tüzeltek.
„Ahogy beértünk a csarnokba a hátunk mögött feldördültek a lövések. A tanárunk azt mondta hamar zárjuk be az ajtókat” – mondta egy kisdiák nem sokkal a tragédia után az NDTV stábjának. „Kulcsra zártuk az ajtókat, de pillanatok alatt betörték őket. Az asztalok alá vetettük magunkat, ők pedig lőni kezdték a kilógó lábakat és fejeket. Aztán felgyújtották a nevelőnőnket. Folyamatosan lőttek, aki megmozdult golyót kapott.
„A harcosaink parancsa úgy szólt, hogy csak a pubertáskorúnál idősebb fiúkat ölhetnek meg” –közölte a helyi tálib szervezet, a Tehreek-e-Taliban Pakistan (TTP) szóvivője. A terroristák azonban válogatás nélkül lőttek mindenkire, aki az útjukba került.
„Omar, a fiam 17 éves. Prefektusként épp egy csapat elsőévest tanított katonai elsősegélyre, amikor a fegyveresek betörtek az iskolába. A könyökébe kapott golyót, az elsők között szállították kórházba” – mesélte Akbar Khan, az apa.
Az tanárok és a személyzet minden tőlük telhetőt megtettek, hogy minimalizálják az áldozatok számát. Menekítették diákjaikat, ajtókat és ablakokat torlaszoltak el. Kora délután két hatalmas robaj rázta meg gyors egymásutánban a környéket. A legvalószínűbb az volt, hogy bombamellények robbantak fel. Majd egy csoport zöld, egyenpulóveres diák rohant belülről az iskolát körbezáró kordonok felé. Ők voltak az elsők, akiket a hadseregnek sikerült kimenekíteni. Aggódók szülők tömege próbált áttörni az úttorlaszokon. Pontosan tudták, hogy az iskola biztonsági szintje semmit sem ér egy ilyen támadás ellen.
„Ahogy a kommandósokkal rohantunk kifelé, vér borította a padlót és a falakat, mindenfelé holttestek hevertek. Sohasem fogom elfelejteni” – idézi vissza a horrorisztikus képeket, a tesztet írató Waqar Ullah Khattak. „Némelyiket három-négy helyen lőtték meg, a sebeikből ömlött a vér” – mondta el egyik tanítványa, hogyan látta utoljára a barátait.
Egy tizenöt éves fiú, akit mindkét lábán értek lövések, végignézte egyik tanára kivégzését: „a tanárnő nagyon szenvedett, átlőtték a kezét, borzasztóan fájt a sebe, hangosan sírt. Az egyik fegyveres ekkor mellé lépett, és addig lőtte a testét, amíg hangot. Körülöttem mindenütt halott és sebesült osztálytársak feküdtek” – mesélte a kórházi ágyán fekvő Shahrukh Khan. Ő úgy döntött halottnak tettesti magát. A nyakkendőjét tömte a szájába, hogy elfojtsa önkéntelen sikoltozását. „Egyik fegyveres körbesétált, a bakancsával rugdosta a testeket, és újra beléjük lőtt, ha megmozdultak. Megmerevedtem amennyire csak tudtam, becsuktam a szemem és vártam, hogy újra belém lőjenek. Úgy éreztem minden porcikám remeg, ahogy a fekete bakancsok egyre közeledtek. Annyira közel volt hozzám a halál, hogy ez az érzés sohasem fog elmúlni. Éreztem, hogy azokban a bakancsokban maga a halál közelít felém” – mondta.
Közben odakint, Irshadah Bibi, egy anya a rengeteg közül, aki látta amint gyermeke holttestét letakarva hozzák ki az iskolából, a fejét a kordonba verve zokogott, és azt üvöltötte: „Istenem, miért vetted el tőlem a gyermekem? Mi volt a kisfiam bűne? És mi a többi gyermeké?
A lehetséges magyarázatok
Nincs egyértelmű magyarázat, de az elkövetők barbárságán kívül három dolgot lehet megemlíteni – foglalja össze a VOX. Egyrészt ott van az a magyarázat, amit maguk a tálibok adtak, azaz hogy ez a bosszú azért, mert az ő családjaik is katonai támadások áldozatai lettek. Másrészt, sokkal hihetőbb, hogy a csoport azt próbálta meg demonstrálni, hogy a nemrégiben a pakisztáni katonasággal szemben elszenvedett súlyos veszteségeik ellenére, még mindig erősek. Végül van egy harmadik és valószínűleg kulcsfontosságú indok: a pakisztáni tálib csoporton belüli hatalmi konfliktus.
A pakisztáni tálibok szóvivője azt mondta, hogy mindez azért történt, mert a katonák bántották a gyerekeiket és feleségeiket, és ez sajnos teljesen hihető, hiszen a pakisztáni hadsereg bombázni szokott, ami gyakorlatilag garantálja, hogy lesznek civil áldozatok. Az iskola ellen támadás után is: a pakisztáni kormány úgy nyilatkozott, hogy súlyos légicsapásokat indítottak a Khyber régióban lévő tálib előörsök ellen.
A második magyarázat is nagyon valószínű, amely szerint a tálibok erejüket akarták bizonyítani a veszteségeik után. Júniusban ugyanis a pakisztáni hadsereg hatalmas offenzívát indított a tálibok ellen az észak-wazirisztáni hadművelet keretében. A hadsereg addigi hadműveletei lokalizáltak voltak, nem arra irányultak, hogy a tálibokat mint csoportot felszámolják. Ez az új művelet már egészen más, a célja az, hogy megakadályozza az erőszakos csoportok működését Észak-Wazirisztánban. Elképzelhető tehát, hogy a hadsereg által vezetett iskola elleni támadás azt próbálta megmutatni, hogy a katonaság nem járt sikerrel a tálibok elpusztításában.
A támadás súlyossága ezek szerint tükrözheti azt is, hogy a tálibok mennyire nem érzik biztonságban magukat, hogy ilyen messzire kelljen elmenniük, hogy újra erősnek érezhessék magukat.
A több mint 141 halott gyermek azonban a tálib csoporton belüli hatalmi harcok áldozata is lehetett. Az elmúlt hónapokban a TTP több frakcióra hullott. Ezek közül a mérsékeltebbek békét kötöttek a kormánnyal, s így maradt egy egyre inkább radikalizálódó keménymag, amely még további alcsoportokra szakad. Ezt a folyamatot gyorsította fel az, hogy tavaly egy kívülálló, megosztó vezető, Maulana Fazlullah vette át a vezetést, aki miatt a hatalmas Messud család elhagyta a csoportot és megalapította saját szervezetét.
A fegyveres csoporton belüli versengés a hatalomért gyakran vezet erőszakhoz, hiszen a különböző vezetők ilyen támadásokkal kívánják bizonyítani elsőségüket. És valóban, vannak bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy Fazlullah csoportja felelős a támadásért. Vannak azonban szkeptikus elemzők is, hiszen egy ilyen lépés a tekintély megszilárdítása céljából igen kockázatos, mert szinte biztos, hogy hasonló mértékű megtorlás fogja követni a hadsereg részéről, illetve félő, hogy a tálibok azt a kevéske szimpátiát is elveszítik a nép részéről, amivel eddig bírtak. 2012-ben például hatalmasat zuhant Fazlullah népszerűsége, amikor elrendelte Malala Yousafzai meggyilkolását. A mostani támadás hasonló volt, csak sokkal nagyobb, úgyhogy még nagyobb közfelháborodást eredményezhet: még az afgán tálibok is elítélték a támadást.
