2014 szeptemberéig a többség a “remény elnökének” tartotta Vlagyimir Putyint, azonban a közhangulat változásáról számol be a lap egy szeptemberi közvéleménykutatás alapján. A felmérés szerint azok kerültek többségbe a társadalomban, akik az orosz elnököt a realitások emberének tartják. “Ennek nincs köze a valós problémák megoldásához, sokkal inkább az elnök irányvonala soha nem látott támogatottságáról tanúskodik” – közölte Natalja Zorkaja, a Levada központ szociológusa.
A szeretet számokban
A megkérdezettek 31 százaléka azonosul az elnök nézeteivel, 23 százalék kész támogatni Putyint mindaddig, amíg “kész demokratikus és piaci reformokat véghezvinni”, további 17 százalék pedig “megfelelő politikusok híján” támogatja a jelenlegi vezetőket.A válaszadók 42 százaléka szerint Putyin őszintén akar javítani a lakosság helyzetén, további 28 százalékuk szerint hat éven belül ez sikerülni is fog neki.
Jelentősen csökkent azoknak a száma, akik szerint a lakosság belefáradt abba, hogy az elnöktől még a saját életében pozitív eredményeket várjon: míg 2013 augusztusában ez az arány még 19 százalék volt, idén szeptemberben viszont már csak 9 százalék.
A nyugatellenesség szemüvegén át
Zorkaja szerint a lakosságnak a hatalomhoz való viszonyulását a nyílt nyugatellenesség szemszögéből kell nézni: szerinte a társadalom egy része megszabadult a nyugati eszmék követésének igényétől, előtérbe került az egység, visszaszorultak az egyéni érdekek. Az ukrán válság előtt körülbelül 25 százalék volt a demokratikus beállítottságú lakosok aránya, de ez az arány jelentősen csökkent a Krím Oroszországhoz való csatolásának támogatottsága miatt – mutatott rá.
Putyin szinte kizárólagos támogatottságában ugyanakkor a megkérdezettek nem látják a személyi kultusz jegyeit. Míg 2010 júliusában a válaszadók 27 százaléka látott erre utaló jeleket, jelenleg csak 19 százalék, szemben a 40 százalékkal, aki szerint egyáltalán nincsen személyi kultusz. “Az emberek nem szeretik a Szovjetunióhoz viszonyítást, Putyin pedig minden kritikán felül áll, ő most olyan mint Puskin – mindnyájunké. Nem tudni, ebbe mennyire játszik bele a lelkesedés és az arra való hajlam, hogy szemet hunyjanak a problémák felett” – mutatott rá a szociológus.
