Yeon-mi Park kilenc éves volt, amikor az egész iskoláját kivezényelték a helyi stadionba, hogy több ezer emberrel együtt végignézzék, amint egy nő a kivégzőosztag elé áll, majd eldördül a sortűz. A lány nem először járt nyilvános kivégzésen, de az az eset más volt, hiszen épp az elítélt lánya mellett ált. A barátnője anyját azért ítélték halálra, mert külföldi filmeket nézett, és terjesztett. Vagyis kölcsönadott egy DVD lemezt egy ismerősének.
Yeon-mi ijedten eltakarta az arcát, amikor a kivégzőosztag fegyvert szegezett, de túl korán engedte le a kezeit, még éppen látta, ahogy a vér szinte kirobbant az ismerős asszony testéből, majd az élettelen test a földre hullott.
A helyszín az akkor Kim Jong-Il vezette Észak-Korea, ahonnan a lány családjának 2007-ben sikerült megszöknie. Yeon-mi azt mondja nem is ez a szörnyű eset nyitotta fel a szemét, hiszen a nyilvános kivégzések, a kínzások mindennaposak az elszigetelt ázsiai diktatúrában. Később, amikor az 1997-es Titanic című filmet látta, akkor kezdte el érezni, hogy valami nagyon nincs rendben a hazájában. Yeon-mi történetéről a lány huszonegyedik születésnapja után a brit Telegraph című lap közöl hosszabb beszámolót.
Yeon-mi Park (fotó: Facebook/ Yeon-mi Park)
Yeon-mi Park 1993. október 4-én született Hyesan városában, egy örökké hideg északi kikötőben, a kínai határ közelében. A következő évben halt meg szívrohamban a diktatúra alapítója és örökös vezére, Kim Ir Szen. A teljhatalom az akkor húsz éves fia, Kim Jong-il kezébe került, akinek könyörtelen irányítása alatt az elszigetelt ország a „gonosz tengelyének” meghatározó részévé vált. A gazdaság közben hanyatlott, és a Nagy Éhínség az óvatos becslések szerint is legalább két és félmillió emberéletet követelt.
Yeon-mi édesapja középbeosztású állami hivatalnok volt a heysani városházán, és természetesen párttag. Családját csak úgy tudta életben tartani, hogy némi arannyal, ezüsttel és nikkellel üzletet a határ túloldalán élő kínaiakkal. A városban hátborzongató állapotok uralkodtak: Yeon-mi emlékszik, hogy gyermekként rongyos, csontsoványra fogyott embereket látott összeroskadni az utcákon. Amikor hullák tömegét látta leúszni a folyón, azt hitte, az emberek menekülnek.
Bár az éhínséget átvészelték, később Yeon-mi családját is utolérte a végzet: a lány apját 2002-ben illegális kereskedelem vádjával letartóztatták. Tizenhét évet kapott, a felesége csak egyszer látogatta meg, nem bírta elviselni az összevert, agyonkínzott férje látványát. A rovaroktól, férgektől, és és élősködőktől hemzsegő észak-koreai börtönökben a botozás, az alvás-, étel- és italmegvonás, a hosszú órákra fal mellé állítás, az ujjak eltörése vagy a megrugdosás mindennapos dolgoknak számítnak.
Természetesen a férfi családja sem maradt ki a megtorlásból: már a letartóztatás napján kirakták őket a kényelmesnek számító házukból, és egy nyomorúságos lakásba költöztették őket, a megélhetésük pedig folyamatosan az állam pillanatnyi jóindulatán múlt.
A fiatal Yeon-mi Park közben a külföldi filmek rabjává vált. Annak ellenére, hogy a kilencévesen átélt kivégzés képei örökre az agyába égtek. Bár a barátaival együtt pontosan tudták, mit kockáztatnak, nem tudtak lemondani az egyetlen apró ablakról, ami a külvilágra nyílt – mesélte a Guardiannak adott áprilisi interjújában.
„Különböző büntetési szintek vannak: ha például orosz vagy bollywoodi filmmel kapnak el, megúszhatod 2-3 év börtönnel, de ha amerikai vagy dél-koreai film volt, az kivégzőosztagot jelent” – mondta. Yeon-mi, és a barátai, a kínai határ közelsége miatt viszonylag könnyen juthattak kalóz DVD lemezekhez, már ha volt rá pénzük. „Egy film körülbelül annyi pénzbe került, mint két kiló rizs, ami borzasztóan soknak számít egy olyan országban, ahol az emberek mindig éhesek. Többen adtuk össze a pénzt egy-egy DVD-re majd csereberéltük őket. A kedvenceim a Titanic, a Pretty Woman és a James Bond voltak” – mondta Yeon-mi. A lányt a Titanic döbbentette rá, hogy hazája közelében sincs annak a fejlődési szintnek, ami már száz évvel ezelőtt természetes volt nyugaton, és történetnek volt egy másik fontos tanulsága is. „Az észak-koreai kultúrában a szerelem egy szégyenteljes dolog. A születésüktől fogva agymosott emberek csak a rendszer és a legfőbb vezető iránt táplálhatnak hasonló érzelmeket. Amikor a filmen azt láttam, hogy milyenek az emberek, amikor átélik a szerelmet, akkor tudtam, hogy valami nagy baj van azzal a rendszerrel, amelyik megtiltja ezt.”
Kim Ir Szen és Kim Jong-il szobra Phenjanban (fotó: Wikipédia)
Az apát öt év után váratlanul szabadon engedték, miután vastagbélrákot diagnosztizáltak nála. A család tudta, hogy egyetlen esélyük, ha elhagyják az országot. Yeon-mi 16 éves nővére, Eun-mi nem bírta a várakozást, és egyedül szökött. Az akkor 14 éves Yeon-mi és az anyja utána mentek, hogy minimalizálja a kockázatot, a beteg édesapa hátramaradt. Az anya és a lánya egy embercsempész segítségével három hegyen küzdötték át magukat a jóval fagypont alatti hőmérsékletben, mire 2007. március 30-án eljutottak el az Észak-Koreát Kínától elválasztó folyó partjára. Gyalog kellett átkelniük a befagyott vízen, Yeon-mi emlékszik, hogy minden lépésnél attól rettegtek, hogy beszakad alattuk a jég, de átjutottak a túlpartra. Rohanni kezdtek, mert még távolról sem érezhették biztonságban magukat. Kína, hogy fenntartsa jó viszonyát a szomszédjával, előszeretettel szolgáltatja vissza a szökevényeket az észak-koreai hatóságoknak.
Az észak-koreai embercsempésszel kötött alku része volt, hogy a kínai oldalon egy másik férfi segít majd a szökevényeknek, hogy az eltűnt Eun-mi nyomára bukkanjanak, és aki majd megszervezi a további útjukat a már biztonságosnak mondható Mongóliába. A tizenhat éves lányt azonban nem találták, és a kínai embercsempész pedig ahelyett, hogy segített volna nekik, fenyegetőzni kezdett, hogy feladja őket a rendőrségen, ha nem feküdhet le a 14 éves Yeon-mivel. Az anya ellenállt, és sikerült meggyőznie a férfit, hogy érje be vele a lánya helyett. A nőt ott helyben, a lány szeme láttára erőszakolta meg.
Néhány nappal később az apának is sikerült átcsúsznia a határon, sőt, megtalálta a feleségét és a fiatalabb lányát is, az idősebb nővérről azonban még mindig nem volt hír. Úgy döntöttek, egy időre Kínában maradnak, hátha sikerül a lány nyomára bukkanni. Egy távoli, a határ kínai oldalán elő rokon nyújtott nekik menedéket egy víz és áram nélküli viskóban, Shenyang városának külterületén. A család az éhhalál szélén nyomorgott a világ leggyorsabban növekvő gazdaságában, ami 2008-as pekingi olimpia előtt még inkább pörgött akkoriban. Tizennyolc hónap múlva azonban meghalt Yeon-mi édesapja. Ha a hatóságok érdeklődni kezdenek a holttest személyazonossága után, a két nő azonnal újra Észak-Korában találja magát. A férfit éjjel, titokban hamvasztották el egy megvesztegetett krematóriumi munkás segítségével. Yeon-mi és az anyja egy hegytetőn, jeltelenül temették el a férfi hamvait, majd útnak indultak Mongóliába, ahol végre segítséget kaptak, hogy Dél-Koreába települhessenek.
Yeon-mi nemrég múlt 21 ével, jelenleg Szöulban él és látszólag semmiben sem különbözik a többi fiatal lánytól. De ő tudja, hogy az ultramodern nagyvárostól alig 60 kilométerre húzódó határ túloldalán olyan, mintha egy másik bolygón élne az ember. Azóta világutazó lett, elnyomott népének nagykövete. Közösségi portálokon és hagyományos médiumokban mesél a pokolról, ahonnan sikerült megszöknie.
