Az 1979-ben épített hajó – a később baljóslatúvá vált napon, szeptember 11-én szentelték fel – a Balti-tengeren közlekedett, az észt és a svéd főváros közötti szakaszon pedig 1993-tól teljesített szolgálatot. Amikor 1994. szeptember 28-án bekövetkezett a katasztrófa, a 2000 személyes és 460 autó befogadására képes hajó messze nem volt tele: fedélzetén a legénységgel együtt 989-en tartózkodtak, a hajó gyomrában 42 teherautó és 34 személygépkocsi állt.
A tragédia éjszakája
A Balti-tengeren az ősznek ebben a szakaszában már megjelennek az erős, 100 km/h-s sebességet közelítő széllel járó viharok. A tenger ilyenkor 10 méternél is magasabb hullámokat vethet. Így volt ez az Estonia utolsó útján is. A komp helyi idő szerint 0 óra 55 perckor észlelte, hogy az orrkapu felől két fémtárgy csattanására hasonlító zaj hallatszik. Mivel a parancsnoki híd öt szinttel az orrkapu felett volt, a kapitány és a legénység nem láthatta, mi történt: a komp viszonylag gyors, 26 km/h-s haladása és a szemből érkező hullámok találkozásakor a hajó nyitható orra leszakadt. A bajt azért érzékelték, a kapitány vissza is vett a sebességből, és megpróbálta balra fordítani a hajót, hogy a beömlő víztömeg ellensúlyozására egyenesbe álljon a megbillent hajó.
Nem sokkal később riadóztatták a személyzetet, majd az utasokat. Aztán a komp erősen jobbra dőlt, és innentől kezdve váltak végzetessé az események. Leálltak a motorok, a ferdén álló hajótest miatt nem lehetett közlekedni a folyosókon, az ajtók, lépcsők áthatolhatatlanná, járhatatlanná váltak. Eluralkodott a pánik: a hajó belsejéből csak azok jutottak ki, akik fel tudtak kapaszkodni a fedélzetre. Állítólag az utasok közül sokan ittasak voltak, mások kabinjaikban rekedtek.
Az Estonia 1:20-kor adta le az első vészjelzést, de pozícióját csak percekkel később tudta ismertetni. Ekkor már erősen megborult és süllyedt; az áram elment, a komp belsejében még mindig sokan voltak, de a sötétség miatt számukra lehetetlenség volt a menekülés. A hajót 1 óra 48 perckor elnyelték a Balti-tenger hullámai.
A komp ugyan csak 50 kilométerre volt a turkui szigetvilágtól, de a viharos időjárás miatt igen nehezen indult meg a mentés. Ebben hajók és vízi mentők mellett helikopterek vettek részt. A tengerből 138 túlélőt sikerült kimenteni, az utolsót reggel 9 órakor. Egy ember később a kórházban halt meg, így a tragédiának 137 túlélője maradt.
A hivatalos jelentés és egy tudományos vizsgálat
A balesetről készült jelentés csak három évvel később látott napvilágot. Víz alatti kamerák felvételeire hivatkozva azt írták benne, hogy az Estonia orrkapujának zárjai meghibásodtak, a hajóorr levált, így áramolhatott be a víz a hajótestbe. Az első és a hátsó kapu mögött nem volt úgynevezett vízelválasztó zsilip. A legénység azért nem tudhatta pontosan, mi történt, mert a beömlő víz hatására egy csomó szerkezet kiszakadt a falakból, de az érzékelők a helyükön maradtak. Ha azok jelezték volna a bajt, és a kapitány előbb meg tudta volna fordítani a hajót, csökkenteni lehetett volna a beáramló víz mennyiségét.
Tizennégy évvel később német kutatók számítógépes szimulációval megállapították, hogy az Estonia egyrészt túl gyorsan haladt – a hajó késve indult Tallinból, a kapitány ezt akarta behozni –, másrészt a balra fordulási manőver alapvetően jó próbálkozás volt, de a hatalmas mennyiségű bezúduló vizet a centrifugális erő nem a hajófenék bal, hanem annak jobb oldalába nyomta. Ezáltal fölegyenesedés helyett az Estonia még inkább jobbra dőlt, majd 25 perccel később teljesen felfordult és elsüllyedt.
Nem úgy volt, hanem úgy, hogy…
Ha lehet valami még inkább elszomorító egy katasztrófához kapcsolódva, az az, amikor mindenféle találgatások és elméletek jelennek meg a tragédiáról. A komp elsüllyedését egyesek egy, a fedélzeten történt robbanással hozták összefüggésbe, mások szerint az orosz titkosszolgálat állt az Estonia tragédiája mögött, mert megtudták, hogy a hajó hadi eszközöket csempészett Nyugatra. Ezt az észt államügyész még megfejelte annyival, hogy a komp a baleset előtti napokban katonai eszközöket szállított a svéd titkosszolgálat számára. Egyesek azt is tudni vélték, hogy az Estonia a brit hírszerzésnek vitte a berendezéseket.
Komp- és hajókatasztrófák a közelmúltban
- 2014. szeptember 14.: felborult és elsüllyedt egy komp a Fülöp-szigeteken. Mintegy száz embert kimentettek, de az áldozatok száma pontosan nem ismert, mert nem lehetett tudni, mennyien tartózkodtak a hajón.
- 2014. augusztus 4.: felborult egy komp Bangladesben a Padma folyón. A több mint 200 utas közül 120-an haltak meg.
- 2014. április 16.: a dél-koreai MV Szevol nevű komp süllyedt el a parttól 3 kilométerre; a hajón tartózkodó, mintegy 470 emberből 293-an meghaltak, 11-en eltűntek. Az utasok több mint a fele középiskolai diák volt.
- 2013. október 3.: menekülteket szállító hajó süllyedt el a Földközi-tengeren Lampedusánál; 304-en vesztek oda.
