Házilag barkácsolt hajón szállt vízre augusztusban harmincegy társával a tizennyolc éves Miguel Lopez Maldonado, hogy a kis kubai halászfalu helyett az Egyesült Államokban kezdjen új életet – írja riportjában a Reuters. A hajó motorja pár nap után elromlott, majd három hétig sodródtak az óceánban. Az utasok egymás után haltak szomjan, a túlélőknek nem volt más választásuk, mint a tengerbe dobni őket. Mire a mexikói haditengerészet rájuk akadt, tizenöten vesztették életüket, köztük Lopez Maldonado. A megmentett emberek közül ketten a kórházban haltak meg.
Lopez Maldonado szülei nem értik, miért szökött el fiuk. Mások viszont úgy gondolják, hogy a fiatal kubaiaknak nincs jövőképük a kommunista pártállamban, ahol nagyon kevés lehetőség van a magánvállalkozás megvalósítására. „A fiatalok ma már nem úgy gondolkodnak, mint az én generációm” – mondta a tengerbe veszett fiú apja, Miguel Lopez Vega. „A fiam tizenöt éves kora óta el akart menni, nem akart ebben az országban élni” – emlékezett vissza.
Az elmúlt két évtizedben ez volt a legszörnyűbb hajókatasztrófa azok közt, amelyek a Kubából Amerikába tartó menekültekkel történtek. Az illegális kivándoráls egyre nagyobb – az amerikai hatóságok közlése szerint az elmúlt évben tizennégyezer kubai érkezett a mexikói-amerikai határhoz.
Kuba azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy bátorítja a kubaiak illegális és veszélyes kivándorlását azzal, hogy olyan különleges menedékjogot ad az országból érkezőknek, melyeket más nemzetek nem kapnak meg.
Joaquín de La Paz lányát, fiát és két unokáját vesztette el a hajótragédiában. Elmondta, hogy az egykor nyüzsgő kikötővárosban, Manzanilloban most álláshiánnyal és gazdasági nehézségekkel kell szembenézni. Lánya tanárnő volt, fia pedig az egészségügyi minisztériumban dolgozott, de egyikük sem keresett eleget ahhoz, hogy megfelelő színvonalon éljenek. „A gyerekek annyit látnak, hogy az emberek, akiknek egész életükben egy biciklijük sem volt, elmennek és amikor visszajönnek látogatóba, teljesen máshogy élnek. Nézzenek meg engem, negyvenhárom év után semmim nincs, csak szívfájdalmam a családom után” – mondta De La Paz.
