A céklából, húsból, sárgarépából és burgonyából készült, jellegzetesen élénkvörös színű, sűrű leves persona non grata lett a legtöbb orosz étteremben. Az ukrán borscsként közismert savanykás, tejföllel tálalt előétel hiányára Nagyezsda Tolokonnyikova ismert orosz publicista figyelt fel a moszkvai vendéglőkben. Miután több ízben is hiába kereste az étlapon, a pincéreken kérte számon a kedvencét, akik felvilágosították, hogy ez a fogást mostantól – felsőbb utasításra – „Oroszos céklagyökérleves, tejföllel és kaporral” címszó alatt szerepel a menüben.
Az újságíró, szavainak alátámasztására, egy fotót is közzétett Twitter-oldalán, amelyet az egyik – kiváló konyhájáról ismert – moszkvai étterem étlapjáról készített.
A borscs ugyanolyan nemzeti eledelnek számít az ukránoknál, mint a magyar embereknek a gulyásleves. Népszerűségét jellemzi, hogy a kijevi sajtó rendszerint a borscsleves egy adagjának elkészítéséhez szükséges hozzávalók árához méri a nemzeti valuta éppen aktuális értékét, csakúgy mint azt nyugaton a hamburgerre vonatkozóan gyakran teszik.
A „nemzeti borscs-index” szerint mostanában Fehéroroszországban a legolcsóbb az élet, ahol 7,94 hrivnyába kerülnek az alapanyagok. Ukrajnában 12,43, az Egyesült Államokban pedig 21,80 hrivnyáért lehet főzni egy adagot, míg Oroszországban egy háziasszonynak – nyilván az élelmiszer-behozatali embargó következtében – jelenleg már 23,71 hrivnyának megfelelő rubelt kell költenie, ha egy kiadós adag ukrán borscsot szeretne összeütni.
