Az Ascend légügyi tanácsadó adatai szerint tavaly összesen 3,1 milliárd utas ült repülőgépre, ez a szám pedig kétszerese az 1999-ben regisztrált adatnak. Eközben 2000 óta tízmillió utasra kevesebb mint három légi katasztrófa jutott. Az adatokból az is világosan látszik, hogy milyen mértékben nőtt a légi közlekedés biztonsága az elmúlt évtizedekben: miközben az 1970-es években tízmillió utasra összesen 26 haláleset jutott, egy évtizeddel később ez a szám 11-re, majd újabb tíz év múlva mindössze kilencre csökkent.
Egyre biztonságosabb
A három szerencsétlenül járt utasszállító jelenleg csupán töredékét jelenti annak a világszerte naponta útnak indított 93 500 járatnak, amelyek biztonságos leszállást hajtanak végre.
Sőt, vannak olyan területek, ahol jóval meghaladja az átlagot a repülés biztonságának mértéke. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) adatai szerint Afrikában ötször kevesebb repülőgép-szerencsétlenség történik, mint a világ többi részén.
“A repülés folyamatosan biztonságosabbá válik. A gyors egymásutánban történt balesetek sora nem jelenti azt, hogy az iparág hirtelen kevésbé lett biztonságos” – mondta Paul Hayes, az Ascend egyik igazgatója. Természetesen a katasztrófák számának csökkenésében jelentős szerepet játszik a technológia fejlődése: a pilótafülkéket olyan eszközökkel szerelik fel, amelyek automatikusan figyelmeztetnek, amikor az utasszállító túl alacsonyan közlekedik, ha egy hegycsúcs vagy egy másik repülőgép közelébe kerül. Más készülékek előre figyelmeztetnek a szélrohamokra, amelyek a leszállást veszélyeztethetik.
Infravörös kamera a következő állomás
A Honeywell Aerospace nevű vállalat 18 hónappal korábban egy olyan új rendszert vezetett be, amely jobb információkkal látja el a pilótákat a komolyabb turbulenciákról, a viharokról vagy a villámlásról. A cég jelenleg olyan infravörös kamerát fejleszt, amely viharos időben javítja a pilóták látási viszonyait.
Miközben a fentiekből kitűnik, hogy a technológia fejlődésével jelentős mértékben csökkent a légi közlekedés halálos áldozatainak száma, az utóbbi időben a légitársaságok számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a túlzsúfolt légifolyosók és az egyre növekvő járatszámok mellett is biztosítsák a repülés biztonságát.
Leginkább a fejlődő országokban tapasztalható az egyre növekvő kereslet a légi közlekedés iránt. Ez azzal magyarázható, hogy a Délkelet-Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, India és Kína területén élők utazási kedve jövedelmük átlagos emelkedésével párhuzamosan jelentősen megnőtt. A francia Airbus repülőgépgyártó vállalat illetékese szerint miközben az amerikai légi forgalom évente 2,4 százalékkal emelkedik, a fejlődő országokban 13,2 százalékos évenkénti növekedés tapasztalható.
Ehhez nagyban hozzájárul az a tény is, hogy ezekben az országokban gyakran a repülés az egyetlen közlekedési lehetőség: a városok messze vannak egymástól, megfelelő autópályák és vasútvonalak nincsenek. Így gomba módra szaporodnak a kedvező repülőutakat kínáló légitársaságok. Például a Bank of America adatai alapján az indonéziai Lion Air a következő hat évben 265 új utasszállító beszerzését tervezi, és az indiai IndiGo 125 új járművel szélesíti ki repülőgép-parkját.
Nemsokára félmillió új pilóta kell
A világ legnagyobb repülőgépgyártó vállalata, a Boeing becslései alapján húsz éven belül az iparágnak 498 ezer új pilótára és 556 ezer új karbantartó munkásra lesz szüksége. Sherry Carbary, a Boeing Flight Services alelnöke emellett arra figyelmeztetett, hogy egyre nagyobb a kereslet jól képzett, repülőgépeken szolgáló személyzet iránt.
Lee Moak, az Egyesült Államok legnagyobb, pilótákat képviselő szakszervezetének elnöke hozzátette, hogy a kormányoknak és a kereskedelmi társaságoknak szigorú ellenőrzéssel kell biztosítaniuk a képzés megfelelő minőségét. “Ha nem biztonságos a vállalat tevékenysége, akkor nem lesznek ügyfelek” – tette hozzá Moak.
Todd Curtis, az Airsafe.com nevű alapítvány igazgatója úgy vélte, arra is szükség van, hogy az egyes országok befektessenek az infrastruktúra kiépítésébe. Ez a megfelelő felderítési (radar) lefedettséget, a leszállópálya kellő mértékű kivilágítását és jelzőfényekkel való ellátását, valamint egy jól képzett tűzoltó- és mentőcsapat meglétét jelenti. Curtis úgy vélte, a fejlődő térségeknek emellett több légikikötőt kellene építeniük, mivel jelenleg nincsen elegendő repülőtér, ahova vészhelyzet esetén átirányíthatóak az egyes járatok.
A Boeing illetékese ehhez még annyit fűzött hozzá, hogy a reptér közelében elhelyezett, jól felszerelt sürgősségi osztállyal ellátott kórház megléte ugyancsak előnyös – nagyban növeli egy repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak túlélési esélyeit. A vállalat munkatársa hozzátette, hogy az 1959 óta bekövetkezett balesetek mintegy harmadának – miközben maga a repülőgép teljesen hasznavehetetlenné vált – nem voltak halálos áldozatai.
