Most megint mi történik Gázában?
Mintegy két hete indult meg az izraeli Erős Szikla nevű hadművelet Gáza ellen azért, hogy megállítsák az onnan Izrael területére kilőtt rakétatámadásokat és csapást mérjenek a Hamaszra.
A mostani konfliktus közvetlen előzménye az volt, hogy előző hónapban palesztinok elraboltak és meggyilkoltak három izraeli fiatalt, amelyre válaszul izraeliek élve elégettek egy palesztin fiút. Ezt követően Izrael a Hamasz több tagját is letartóztatta, Gázából pedig sűrűsödtek az Izrael elleni rakétatámadások, amelyek már Tel Avivot és Jeruzsálemet is elérték.
Tíz nappal a légitámadás megkezdése után Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök elrendelte a szárazföldi hadműveletet is, amelynek elsődleges célja kezdetben a határ menti pár kilométeres szakasz ellenőrzése és feltárása volt, hiszen a területen több titkos földalatti alagút található, amelyeket a Hamasz fegyveresei Izrael elleni támadásokra használnak.
Az izraeli hadsereg eddig huszonkét alagutat tárt fel. Az izraeli tankok egyre mélyebbre nyomulnak Gázában, egyes információk szerint pedig az alig három napja tartó szárazföldi hadművelet során mintegy száz palesztin vesztette életét.
Ki, mit akar? Mi a célja az izraelieknek és a palesztinoknak?
Mindkét félnek célja saját elkötelezettségének kinyilvánítása és a másik oldal elrettentése. A Hamasz hosszabb távon természetesen az önálló palesztin állam elismeréséért küzd, a jelenlegi konfliktus lezárásához pedig eddig két listát adott közzé követeléseiről. Ezek között szerepel a gázai blokád teljes feloldása, az összes élelmiszer és ipari termék bevitelének engedélyezése, valamint az övezet ellátásához elegendő erőmű felépítése. Emellett ENSZ vagy egyéb semleges államok által ellenőrzött nemzetközi kikötőt és az átkelőhelyek megnyitását is követelik, különös tekintettel a rafahi határátkelőre, amely az egyetlen lehetőség a terület szárazföldi, de nem Izraelen, hanem Egyiptomon keresztül történő elhagyására. Követelik továbbá a június 23. óta bebörtönzött palesztin foglyok elengedését, valamint a börtönkörülmények javítását.
Izrael célja a jelenlegi konfliktusban az, hogy meggyengítse, de ne döntse meg a Hamasz hatalmát a Gázai övezetben, és a lehető legnagyobb mértékben elpusztítsa katonai eszközeiket. A földalatti alagutak megsemmisítésével ezek pótlása sokkal nehezebb lesz, mint korábban.
Mi az a Hamasz?
A Hamasz egy palesztin iszlám szervezet, tehát a palesztin ügyet nem nemzeti, hanem vallási alapon képviseli. Mai formájában az 1980-as évek végén alakult meg. A Hamasz szó jelentése lelkesedés, a szervezet teljes nevének (Iszlám Ellenállási Mozgalom) mozaikszava. A szervezet elődje már jóval korábban létrejött a Gázai övezetben, kezdetben pedig főként karitatív vallási tevékenységet végzett és az egyiptomi Muszlim Testvérek helyi szárnyának tartotta magát.
Megalakulását eleinte Izrael is támogatta, hiszen a Fatah ellensúlyának számított, és főként a vallási és szociális szférában tevékenykedett, erőszak alkalmazása nélkül. Ez akkor változott meg, amikor a szervezet az iszlám mellé a nacionalizmust is felvette az agendájára, és elkezdődtek az első fegyveres akciók és öngyilkos merényletek. Azóta igencsak kiéleződött a helyzet Izrael és a Hamasz között, a szervezetet pedig Izrael mellett az USA, az EU, Kanada, Jordánia és Egyiptom is terrorszervezetként tartja számon.
Mióta tart ez az egész?
A Hamasz az 1980-as évek végén kezdte támadásait Izrael ellen, valamint 1994-ben történtek az ország területén az első öngyilkos merényletek.
A gázai-izraeli konfliktus a Hamasz 2005-ös és 2006-os elsöprő választási győzelme után erősödött, ekkor indultak meg ugyanis a jelentősebb katonai akciók. A 2005-ös szétválasztási terv értelmében, amely a Palesztin Hatóságot Ciszjordániára és Gázára osztotta, Izrael teljes egészében kivonult a Gázai övezetből és felszámolta az ottani zsidó telepeket, ugyanakkor megtartotta magának a jogot a gázai légtér, tengerpart, és az egyiptomi határ kivételével az összes határátkelőhely kizárólagos ellenőrzésére. Ezzel azonban több nemzetközi emberi jogi szervezet szerint Izrael megszálló hatalom maradt.
Gáza és Izrael között 2004 óta szinte folyamatosak a kisebb erőfitogtatások, nagyobb konfliktusra pedig 2004-ben, 2006-ban, 2008-2009-ben és 2012-ben került sor.
Hányan haltak meg eddig?
Izrael oldalán vasárnapig egyes források szerint körülbelül húszan vesztették életüket a támadásokban, míg Gázában ez a szám közelít a négyszázhoz.
A palesztinok szerint áldozataik nyolcvan százaléka, míg az ENSZ szerint körülbelül háromnegyede civil, közöttük nagyon magas számban vannak a nők és a gyermekek. Ennek oka, hogy Izrael nagy számban küld rakétákat polgári házakra, mert szerintük ott tartózkodnak a Hamasz fegyveresei. A támadások előtt telefonon és szórólapokkal szólítják fel a palesztin lakosságot a környék elhagyására, a Hamasz azonban maradásra kéri az embereket. Izrael ezért azzal vádolja az iszlamista szervezetet, hogy élő pajzsként használja a civil lakosságot önmaga védelmére.
A palesztin polgári áldozatok magas száma miatt sok kritika éri Izraelt, aki a Human Rights Watch szerint ezzel egyenesen háborús bűntettet követ el. Az eddigi egyik legvitatottabb eset az volt, amikor a gázai tengerparton az első hírek szerint izraeli hadihajók lövedékei gyilkoltak meg négy játszó gyermeket. Ezt később cáfolták, és az újabb hírek szerint légitámadás végzett a gyerekekkel.
Ki a rosszfiú?
Ez attól függ, hogy kit kérdezünk. Izrael és szövetségesei szerint egyértelműen a Hamasz, míg az iszlamista szervezet és támogatói szerint Izrael, a cionisták és Benjámin Netanjahu miniszterelnök.
A nemzetközi közösség elég megosztott. Izraellel szemben a legfőbb kritika a civil, főként fiatalkorú áldozatok magas száma hangzik el; ez ellen az ENSZ és több nemzetközi szervezet is felemelte szavát. Ezen a képen valamelyest árnyalt az Egyiptommal való konzultáció és a tűzszünet elfogadása, főként úgy, hogy a Hamasz visszautasította azt. Köztudott ugyanakkor az Egyiptom és a Hamasz közötti rossz viszony, amelynek fényében nem meglepetés az iszlamista szervezet válasza.
A Hamaszt több ország, köztük az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartja számon, és ez, valamint a folyamatos provokáció negatív hatással van a gázai ügyre.
Más országok is beleszólnak a háborúba?
Igen.
Eddig az egyiptomi kormány részéről és Libanon területéről történt érezhető megmozdulás a két hete tartó konfliktussal kapcsolatban. Libanonból eddig tizenegy rakéta csapódott be Izrael területére, a libanoni hadsereg pedig kettőt még becsapódás előtt megsemmisített. A rakétákat nem a Hezbollahnak (Irán támogatását élvező libanoni síita politikai és katonai szervezetnek) tulajdonítják, hanem feltehetőleg Gázával szimpatizáló amatőrök indították őket.
Egyiptom a mediátorszerepet vette magára, majd egy Benjámin Netanjahu és Abdel Fattah Sziszi egyiptomi elnök között zajló titkos telefonbeszélgetés után Kairó a támadások felfüggesztésére szólította fel Izraelt és a Hamaszt, és felkérte a feleket, hogy küldjenek követeket Kairóba a további feltételek megvitatására. A Hamasz azonban elutasította a tűzszünetet arra hivatkozva, hogy velük nem történt konzultáció ezzel kapcsolatban. Az előző egyiptomi elnök, Mohamed Murszi megbuktatása óta Kairó és a Hamasz között egyébként is feszült a viszony, hiszen előbbi terrorszervezetnek nyilvánította a Hamaszt, valamint megsemmisítette az Egyiptomot a Gázai övezettel összekötő mintegy ezerkétszáz alagút többségét is, amelyek élelemmel, járművekkel és fegyverekkel látták el az övezetet.
Katar a megbukott egyiptomi tervezet után ajánlotta fel a közvetítést, így várhatóan hamarosan Dohában fog találkozni Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár és Mahmúd Abbász palesztin elnök, hogy egy mielőbbi tűzszünet eléréséről és a Hamasz követeléseiről tárgyaljanak. Katart szoros szálak fűzik a Hamaszhoz, ezért jöhet szóba Doha, mint mediátor a palesztin szervezet számára, Izrael részéről azonban éppen ezért kétséges a beleegyezés.
Mi közük mindehhez az amerikaiaknak?
Az Egyesült Államokat sok kritika éri az Izraellel való erős kötődése miatt. Az USA katonai, pénzügyi és politikai támogatásban is részesíti Izraelt, sokak szerint ezért Washington az egyik felelőse a gázai konfliktusnak, hiszen az ENSZ-ben is politikai védelmet biztosít Izraelnek, valamint Izrael az ő segítsége nélkül nem tenne szert ilyen katonai erőre.
Ennek ellenére az Egyesült Államok általában a semleges kívülálló szerepét igyekszik felvenni, mindkét fél támadásait elítéli, és szorgalmazza a tűzszünetet és a béketárgyalások folytatását. Izrael számára természetesen előnyös lenne az ennél erősebb amerikai támogatás vagy egy esetleges beavatkozás, ez azonban aligha valószínű.
Jelen konfliktus során az USA elismerte Izrael jogát az önvédelemre, ugyanakkor felemelte hangját a polgári áldozatok magas száma ellen.
Hol áll Magyarország?
A jelenlegi konfliktus elején a Visegrádi Csoport Külügyminisztériumai, köztük Magyarország közös nyilatkozatban fejezték ki aggodalmukat az erőszak eszkalációja miatt, határozottan elítélték a Gázai övezetből fegyveres csoportok által indított rakétatámadásokat, ugyanakkor elítélték az izraeli akciókban életüket vesztett polgári áldozatok magas számát.
Egy későbbi nyilatkozatban a Külügyminisztérium kiemelte, hogy Magyarország kiáll Izrael joga mellett polgárai megvédésére, ugyanakkor a konfliktus rendezésére csak a tárgyalásos utat tartja megfelelőnek, így mindkét felet felszólította a támadások berekesztésére.
A hivatalos magyar állásfoglalások általában Izrael-barát álláspontra helyezkedtek, ahogy történt ez a 2008-2009-es konfliktusban is, amikor a Külügyminisztérium szintén Izrael önvédelemhez való jogát hangsúlyozta.
Vége lesz ennek valaha?
Addig, ameddig a felek nem tudnak érdemi diskurzust kezdeni, és ameddig a Hamasz nem hagy fel az erőszakkal, addig nehéz lesz bármiféle eredményt is elérni. Előbb-utóbb az iszlamista szervezetnek el kell ismernie Izrael állam létét, valamint Izraelnek is be kell látnia, hogy az önálló palesztin állam létrehozása nélkül nem tudják fenntartani a békét.
Az egy állam – két nemzet, tehát történelmi Palesztina vagy Nagy-Izrael létrehozása szinte teljesen valószínűtlen, hiszen mindkét fél és a nemzetközi közösség is a kétállamos megoldást preferálja. A határok, valamint a főváros kérdése ugyanakkor nagyon problémás.
