Miller ellen az a vád merült fel, hogy a képviselői kiadásai címén visszaigényelt közpénzek jelentős részéből szülei lakásának rezsijét fedezte. A képviselői magatartási normákat felügyelő független parlamenti biztos az ügyről összeállított – nem kötelező erejű – jelentésében 45 ezer font (csaknem 17 millió forint) visszafizetését javasolta a miniszternek, ám az alsóház illetékes szakbizottsága végül csak 5800 font (2,2 millió forint) visszatérítésére kötelezte Maria Millert.
A brit sajtó bosszúja?
A kulturális miniszter – akinek hatásköre a sportra és a médiaszabályozási ügyekre is kiterjed – a minap a parlamentben nyilvánosan elnézést kért a közpénzek szabályellenes felhasználásáért, és David Cameron miniszterelnök többször is támogatásáról biztosította Millert. A folyamatos sajtókampány és az ellenzéki bírálatok össztüze miatt azonban Maria Miller helyzete tarthatatlanná vált, és szerdán benyújtotta lemondási nyilatkozatát Cameronnak.
A botránynak több mellékszála is volt. A The Daily Telegraph című konzervatív napilap a minap arról számolt be, hogy a kormányfő sajtófőnöke a média erőteljesebb megregulázását helyezte kilátásba, ha az újságírók “nem szállnak le” Maria Miller költségtérítési ügyéről. A Downing Street ezt határozottan cáfolta.
Miller központi szerepet játszott annak a sajtószabályozási szigorításnak a kidolgozásában, amelyről az elmúlt évek telefonlehallgatási botrányai nyomán az összes nagy brit politikai párt megegyezett. A tavaly elfogadott sajtóetikai szabályozási irányelveket a brit sajtó egyöntetűen a sajtószabadság korlátozásaként értékeli és elveti.
A miniszter környezetéből az elmúlt napokban több olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy a lapok a költségtérítési ügyet felhasználva “bosszút álltak” Maria Milleren a lemondását követelő sajtókampánnyal. Mindazonáltal korántsem ez az első képviselői költségtérítési botrány Nagy-Britanniában.
Abszurd költségtérítések
A brit belpolitika utóbbi évtizedeinek legsúlyosabb, máig visszhangzó botránya 2009-ben robbant ki, amikor a The Daily Telegraph riportsorozatban leplezte le, hogy a parlament alsóházának tagjai – pártkötődéstől függetlenül – milyen abszurd címeken vettek fel nagy összegű költségtérítéseket. A képviselők visszatérítési igényei között dologi kiadásként szerepelt sok egyéb mellett helikopter-leszállóhely, várároktisztítás, fizetős pornó-tévécsatorna, fokhagymahámozó kés és kerti medencébe való úszó kacsaház beszerzési költsége.
A botrány nyomán politikai, adóhivatali és büntetőjogi vizsgálatok sora indult, több érintett egykori képviselő pedig börtönbe került.
