Nem Moszkva kezdte?
Emlékeztetett: Moszkva gyakori érve volt már az elmúlt 20 évben is, hogy a posztszovjet térség Oroszországnak különösen fontos, nem tűri el, hogy ott vele szemben ellenséges rezsimek alakuljanak ki, külföldi hatalmak pozíciókat szerezzenek.
Az orosz külpolitikai doktrínákban a posztszovjet térség általában az első helyen áll – tette hozzá.
Az elemző közölte: Oroszország ugyancsak gyakran hivatkozik az ukrajnai helyzettel kapcsolatban Koszovó esetére, mondván, nem Moszkva kezdte el a nemzetközi rend megbontását.
Koszovó függetlenedéséig Oroszország álláspontja egyértelműen az volt, hogy az államhatárokat csak az érintett felek jóváhagyásával vagy az ENSZ Biztonsági tanácsának döntésével lehet megváltoztatni, továbbá nem szabad beleavatkozni az országok belügyeibe. Koszovó önállósodása óta azonban Moszkva feljogosítva érzi magát, hogy a határokat megváltoztassa, és ez történt akkor, amikor független államként elismerték a Grúziából kiváló Abháziát és Dél-Oszétiát, és “most továbbmentek a Krímmel” – mutatott rá.
„Ukrajna életképtelen posztszovjet maradék”
Deák András elmondta: a Krím hozzácsatolása Oroszországhoz “nem egy népszerűtlen gondolat” az oroszok körében, mert még ha sokan közülük értik is, hogy a terület Ukrajna része volt, sosem fogadták azt el, hiszen 1954-ben egy párthatározattal adta át a félszigetet Moszkva Ukrajnának.
Oroszország már azt is nehezen emészti meg, hogy a hidegháború végével a NATO fennmaradt – vélekedett. Kifejtette: az oroszok szerint 1991-ben, amikor a Szovjetunió szétesett, fel kellett volna bontani az észak-atlanti szövetséget, mivel az ok, amely miatt létrejött, vagyis a szovjet fenyegetettség megszűnt.
Ezzel szemben a NATO elkezdett kelet felé terjeszkedni, folyamatosan új tagokat vett fel, és az oroszok ez ellen mindig is élesen felszólaltak. Ez az eleme az orosz retorikának máig megmaradt, és például 2008-ban, amikor felvetődött Ukrajna és Grúzia felvételének lehetősége a NATO-ba, Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy ezt jól meg kell gondolni, mert Ukrajna “életképtelen posztszovjet maradék”, és nem biztos, hogy a jelenlegi formájában egyben marad – magyarázta.
Úgy fogalmazott, “gyakran elkövetjük az oroszokkal azt a hibát, hogy mondogatnak valami hihetetlen dolgot, sokszor elmondják, és mi nem hisszük el, és amikor megtörténik, akkor csodálkozunk”.
A hidegháború utáni legsúlyosabb fordulat
Deák András szerint katonai fenyegetettség nem várható ebben a helyzetben, politikai és gazdasági jellegű nyomásgyakorlás viszont lehetséges.
Hangsúlyozta: újabb hidegháború ugyan nem lesz, de nagyon jelentős elhidegülés lesz az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokban, és ez a hidegháború utáni legsúlyosabb ilyen fordulat. Putyin keddi beszéde annyiban vízválasztót jelent, hogy jelzi: mostantól bármi megtörténhet a posztszovjet térségben.
Ami a Krím esetében történt, az “egy klasszikus annexió”, és újra kell gondolni, hogy “az oroszok mit akarnak, mit képesek, mit hajlandók megtenni” – mondta Deák András.
Kedden a Kremlben aláírták az orosz-krími megállapodást a függetlenségét egyoldalúan kikiáltó Krími Köztársaságnak és Szevasztopolnak az Oroszországi Föderációhoz csatlakozásáról. Nyugati vezetők és az ukrán kormány törvénytelennek minősítették a szerződést, és bírálták Moszkvát, miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök hidegháborús retorikával vádolta a Nyugatot, és Oroszország elválaszthatatlan részének nevezte a Krímet.
