Ne is csodálkozzunk, hiszen a sörfőzés fontos része a német kultúrának és gazdaságnak. A Német Sörfőzők Szövetsége márciusi adatai alapján évente százmillió hektoliter folyékony kenyeret állítanak elő. Ennek tizenöt százalékát a világ százötven országába exportálják. Ezt a mennyiséget ezerháromszáz sörfőzde több mint huszonhétezer dolgozója állítja elő. Az éves söradó nagysága hétszázmillió euró.
Egy kis történelem
Április 23. Németországban a sör jegyében telik. 1516-ban ezen a napon hirdette ki IV. Vilmos herceg és X. Lajos a bajorországi Ingolstadtban a világ első élelmiszerrendeletét, a német tisztasági törvényt. Ennek értelmében a sör csak három alapanyagot, malátát, komlót, vizet és később már élesztőt is tartalmazhatott.
Vilmos hercegnek jó oka volt a törvény kibocsátásához. A sör már a középkorban is kedvelt ital volt, egyre több sörfőzde jött létre. Az ital minősége azonban nem volt mindig jó, mert a sörfőzők különböző fűszereket és gyógynövényeket kevertek hozzá. Az emberek gyakran fejfájást kaptak tőle, sőt rosszul is lettek. Vilmosnak ez nagyon nem tetszett, ezért rendeletben szabályozta, miből lehet sört főzni. Mindenesetre négyszáz évbe telt, amíg a bajorok után az egész országban elfogadták a törvényt.
Igaz, az eredeti rendeletet 1988-ban visszavonták, azóta már egy másik sörtörvény szabályozza a folyékony kenyér hozzávalóit és adalékait.
Fotók: Shutterstock
Etikai kódex
A német sörfőzők kiváló technológiai tudásának és újító törekvéseinek köszönhetően ma már párját ritkítóan sok, körülbelül ötezer márka közül válogathatnak a németek. Igazán kivételes a helyzetük, hiszen elvileg több mint tizenhárom és fél évig naponta más sört próbálhatnak ki!
A Német Sörfőzők Szövetsége ennek ellenére kizárólag a tudatos és felelősségteljes alkoholfogyasztást támogatja, amit egy etikai kódexben rögzítettek is, amelynek előírásait a szövetséghez csatlakozott sörfőzdék minden munkatársa képvisel és érvényesít a kereskedelmi partnereinél és a vendéglátásban is.
Különböző kampányokat indítanak, illetve támogatnak. Kiemelkedik ezek közül a tizenhat éven aluliak védelmére indított kezdeményezés, hogy a fiatalkorúakat sehol ne szolgálják ki alkoholos itallal. Fontosnak tarják, hogy a diszkóbalesetek ellen is tegyenek, hogy az autóvezetők még a Németországban megengedett két sört se igyák meg, ha a kormányhoz ülnek.
A magzati élet védelmében pedig a várandós anyák figyelmét hívják fel arra, hogy a legkevesebb alkohol is befolyásolja a gyermek életét.
Indul a sörkertszezon
Szent György napján újra megnyílnak a német sörkertek, amelyek létrejöttét a véletlennek és I. Lajosnak köszönhetjük. A délnémetek által kedvelt sört négy-nyolc fok között kell erjeszteni. A hűtést akkoriban még nemigen tudták megoldani, ezért Lajos a sörfőzést a téli hónapokra korlátozta, vagyis a Szent Mihály és Szent György napja közti időszakra. No, de hogy a bajorok ne ihassák a kedvenc sörüket nyáron, az már elképzelhetetlen volt. Az okos sörfőzők ezért az Isar folyó partján tíz-tizenkét méter mély pincéket építettek, ahol a söröshordókat óriási, télen a folyóból kiszedett jégtáblák közt tárolták. A pincék tetejét aztán kaviccsal szórták be és árnyékot adó gesztenyefákkal és hársakkal ültették be, így védve azt a nyári hőségtől. Tavasz közepétől ezeken a kellemesen hűs helyeken csapolták a friss sört.
A sörkertek bölcsője és világvárosa természetesen München. A legnagyobb, a „Hirschgarten” sörkert akár egy egész falut is be tudna fogadni, hiszen ott hat és fél ezer vendég ülhet le egyszerre a fák alatt.
