A legtöbb, szám szerint 99 EP-mandátummal rendelkező Németország három helyet veszít, így 96 mandátuma lesz az új összetételű EP-ben. Ez már eldöntött dolog, most csak a további 12 helyről kell határozni. Az alkotmányügyi bizottság javaslatát a plénumon is el kell majd fogadni.
A változások indoka az, hogy egyfelől a lisszaboni szerződés 751-ben határozta meg a véglegesként kialakítandó EP-létszámot, másfelől a lisszaboni szerződés hatályba lépése után dőlt el egyértelműen, hogy Horvátország is csatlakozni fog az EU-hoz, és helyet kell biztosítani a horvát EP-képviselőknek.
A 12 helyet nagyrészt a közepes méretű EU-tagországoknak járó mandátummennyiségből vonják le, az EP alkotmányügyi bizottságának javaslata értelmében oly módon, hogy egyetlen ország sem veszít egynél több mandátumot. Így egy-egy mandátumtól esik el Magyarország mellett Ausztria, Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Görögország, Írország, Lettország, Litvánia, Portugália és Románia, valamint paradox módon Horvátország, amely utóbbinak az esetében a veszteség „virtuális”, hiszen a korábbi EP-összetételhez képest Horvátország számára akkor még pusztán elvben és feltételesen előirányzott mandátumszámhoz képest van szó egyfős csökkenésről.
A mandátumok száma úgy oszlik meg a tagországok között, hogy a kisebb népességű országokban kevesebb számú lakosra esik egy mandátum, mint a népesebb országokban.
A legkisebb tagországok – Málta, Luxemburg, Ciprus és Észtország –- megőrzik egyenként 6-6 képviselőjüket.
A parlamenti bizottsági szavazás során (10-9 arányban) csak egy hajszálon múlott, hogy ne Ausztria, hanem Svédország legyen az, amelyik mandátumot veszít.