A jogszabály nem részletezi, pontosan milyen időközönként kell a gyermekeknek időskorú szüleiket felkeresniük, mint ahogyan azt sem tudni, milyen büntetésre számíthatnak, amennyiben ezt nem teszik meg. A szabályozás annyit említ csupán, a szüleikkel együtt nem élőknek “gyakran” meg kell látogatniuk szüleiket, vagy üdvözletet kell küldeniük, különben a szülők bíróság elé idézhetik utódaikat.
A jogszabály egy igen jellemző problémára – a támogatás nélkül maradt öreg szülők gondjára – világít rá, amit az elmúlt évtizedek gyors gazdasági és társadalmi fejlődése, valamint az 1979-ben bevezetett családtervezési politika mélyített el igazán.
Az egy gyermek politika bevezetése után több tízezer család maradt gyermek – és támogató – nélkül, az egyetlen utód esetleg korai halála miatt. Azok pedig, akik felnevelték gyermekeiket, az úgynevezett “4-2-1-problémával” kénytelenek szembenézni, vagyis, hogy egy kereső felnőttre két szülő és négy nagyszülő anyagi támogatása hárul.
Kínában jelenleg csaknem 180 millió idős ember él, számuk a hivatalos kínai becslések szerint az évtized közepére a 216 milliót is elérheti, a teljes népességen belüli arányuk 2050-re csaknem 30 százalékot tesz majd ki.
Az idősökre való odafigyelés jogi szabályozása helyett inkább a személyes oldalról kellene megközelíteni a problémát, és felvilágosító kampányokkal, a gondot felvető filmekkel és írásokkal kellene felelősségre ébreszteni a lakosságot – vélik a szociológusok.
