A kápolnába vezető folyosó és lépcső utolsó száz méterét speciális szőnyeggel fedik le a látogatók cipőtalpának megtisztítása céljából. Ruháikról a falakon elhelyezett porszívónyílások szívják le a porszemcséket és szennyeződést. Ezen kívül a Sixtus-kápolnába tartó útvonalon a hőmérsékletet is csökkentik az emberi test melegének és párájának hűtésére.
“Por, meleg, nedvesség és szén-dioxid, ezek Michelangelo freskóinak ellenségei” – hangoztatta az olasz sajtónak Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeumok igazgatója, utalva arra, hogy az 1993-tól működő légkondicionálás nem bizonyult elégnek.
A turisták “tisztába tétele” csak az egyik eszköz, amellyel Paolucci az idén 500 éves Sixtus-kápolnát óvni akarja. Az igazgató tervei között szerepel a kápolna virtuális látogatása: a Vatikán területén levő teniszpályákon óriássátrat emelnek fel, amelyben multimediális idegenvezetés magyarázza el a kápolnában látható összes jelenetet.
“Ez nem helyettesítené az igazi látogatást, de a Sixtus-kápolna nem múzeum, és nem bírja ki, hogy évente több mint ötmillió turista álljon benne órákon keresztül. A virtuális bevezetővel előre tudnák, mit kell megnézniük a kápolnában és ez felgyorsíthatja a turisták áthaladását” – hangoztatta Paolucci.
A 2500 négyzetméternyi összfelületű freskókat már most is tisztítják. Decemberben minden este hét órától éjfélig restaurátorok tollseprűzték és porszívózták a Sixtus-kápolna falait a póknak elnevezett emelőszerkezettel. Háromtagú takarítószemélyzet fényezi a padlózatot és a Vatikáni Múzeum 280 őréből három van kinevezve a kápolnában hagyott elveszett tárgyak összeszedésére.
Michelangelo 1541-ben fejezte be az Utolsó ítélet oltárképét és két évvel később már pápai mundator (tisztító) pucolta a fáklyák és mécsesek által összekormozott falakat.
