Ausztria függetlenségét már régóta ünneplik, igaz, nem mindig ugyanazon a napon: az első világháború után november 12-én, 1934-től május 1-jén, 1955-ben pedig október 26. lett Ausztria legfontosabb nemzeti ünnepe. 1955. május 15-én a bécsi Belvedere kastélyban az Ausztriát megszállva tartó országok, tehát Nagy-Britannia, az USA, Franciaország és a Szovjetunió aláírta és ratifikálta azt az államszerződést, amely visszaadta Ausztria szabadságát, és ezzel befejeződött a második világháború utáni megszállás időszaka. Leopold Fiegl akkori külügyminiszter az aláírt szerződéssel a kezében kilépett a kastély erkélyére, és a következő szavakkal mutatta fel az ujjongó tömegnek: „Ausztria szabad!”
Az utolsó ratifikálást, július 27-ét egy kilencvennapos időszak követte, melynek során Ausztria területét a megszálló csapatoknak el kellett hagyni. 1955. október 26-án lett tehát Ausztria szabad ország, és a semlegesség mellett tett hitet. Ezen a napon került be az alkotmányba, hogy az ország örökre semleges marad. Tíz évig „a zászló napja”-ként ünnepelték október 26-át (mert a nemzeti lobogót fel kellett és a mai napig is fel kell húzni), de 1965-ben nemzeti ünneppé nyilvánították, és azóta hivatalos ünnepnap.
Radikális hangok
Az ünnepség meglehetősen szokványos: a parlament nyitott napot tart, amelynek során a látogatók nem csupán az épületet járhatják be, de találkozhatnak a képviselőkkel is. Az érdeklődők az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermébe, a kancellária hivatali épületébe és az Epstein-palotába is bejuthatnak. A délelőtt a szokásos koszorúzással, Werner Faymann kancellár beszédével és a hadsereg újoncainak fogadalomtételével telik. Ehhez kapcsolódik az állami rendezvények legjelentősebb programja, a hadsereg bemutatója a bécsi Hősök terén.
És éppen itt a bökkenő! Már nem az egész nemzet tekint a semlegesség példaképeként saját hazájára, már nem mindenki elégedett a dolgok menetével. Elég egy pillantást vetni az ünnep hivatalos honlapján a programokra. A parlament épülete előtt szinte egész nap a radikális EU-Kilépés Pártja fog demonstrálni. A párt – beszédes nevén túl – mottójában is egyértelműen fogalmaz: „A semlegességen keresztül elért béke mellett és az Ausztriában állomásozó EU-katonák, az osztrák katonák külföldi bevetése ellen!” Szerintük Ausztria már csak papíron semleges.
De a pártok fölötti platform képviselői is kivonulnak, és az atomerőművek, a géntechnika és az euró ellen emelnek szót.
Az osztrák lélek
Mindannyiunkban az a kép él nyugati szomszédainkról, hogy kedélyesek, vendégszeretők, kirándulnak, síelnek, büszkék az ő csodás zöld országukra. Egy néhányéves sláger, amit az osztrák fiatalok nemzetközi találkozókon is szívesen énekelnek, szintén ezt erősíti:
De Sigmund Freud óta azt is tudjuk, hogy az osztrákok pszichéje olykor ápolásra szorul. Vezető lapok foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ahogy a Der Standard írja: „A nyafogás a körülmények, az Isten, általában a világ és az itthoni állapotok miatt tipikusan osztrák jellemvonás. Sok zsörtölődő szerint nem is lesz jobb semmi.” Ezért gondolta úgy az újság, hogy egy különkiadást jelentet meg az ünnepre „Mi jó Ausztriában?” címmel. A szerkesztőség írókat és esszéistákat kért föl, hogy a zsörtölődők országában pozitívan tekintsenek hazájukra, írjanak a jóról a nemzet ünnepén – amin, ahogy ők is gondolják, azért van mit kifogásolni.
