A metodista lelkész gyermekeként született McGovern több mint két évtizeden át képviselte Dél-Dakotát a szövetségi képviselőházban és a szenátusban.
A második világháborúban bombázópilótaként harcolt Európában. A dakotai metodista egyetemen szerezte meg az alapdiplomáját, és a chicagói Északnyugati Egyetemen doktorált történelemből és közigazgatástanból.
Fél évtizednyi oktatást követően először 1956-ban választották képviselővé. 1960-ban elbukott a szenátusi választáson, de kinevezték Kennedy Élelmiszert a békéért programjának vezetőjévé. Kétévi megszakítás után ismét a felsőház tagja lett, egészen 1972-ig, amikor elnyerte a Demokrata Párt elnökjelöltségét.
A vietnámi háború befejezését és az általános egészségügyi ellátás bevezetését ígérte, valamint hadat üzent a munkanélküliségnek és a nagyvállatok extraprofitjának. Kampánya azonban megbicsaklott, amikor kiderült, hogy alelnökjelöltje, Thomas Eagleton szenátor korábban elmeápolt volt. McGovern így végül megalázó vereséget szenvedett Nixontól.
1974-ben ismét beválasztották a szenátusba, de a liberális politikust az 1980-as évek “reagani forradalma” kisodorta az országos politika főáramából. Több neves egyetemen tanított, szaktanácsot adott, majd Clinton elnök kinevezte FAO-nagykövetnek és Elnöki Szabadságéremmel tűntette ki.
A 2008-as előválasztások idején a politikus Hillary Clintontól átállt Barack Obama oldalára, de 2009-ben már bírálta a kormányzat Afganisztán-politikáját.
George McGovern utolsó hónapjait egy halálos betegek számára fenntartott dél-dakotai ápolási központban töltötte. A család azt kérte, hogy a gyászolók virág helyett inkább a dél-dakotai éhezők megsegítésére küldjenek támogatást.
