A gazdasági válság miatt egyre ritkábban rendeznek bikaviadalt Spanyolországban, a harci bikák tenyésztői így már alig találnak vevőt állataikra. A veszteség csökkentése végett a bikák utolsó útja ezért az aréna helyett egyenesen a vágóhídra, majd a húsboltokba vezet.
Mariano Cifuentes tenyésztő például 566 bikát küldött vágóhídra, és ahogy azt a spanyol El Mundo lapnak elmondta, ezzel “30 év munkája és álma veszett oda alig 24 óra alatt”.
A bikák a vágóhídon egyáltalán nem hoznak hasznot, eladásuk csak a csőd záróaktusának tekinthető. A vágóhidak egy bikáért 550-600 eurót fizetnek, elenyésző összeget az állatok felnevelésének 4-5 ezer eurós költségéhez képest. A harci bikák húsa fogyasztásra valójában alig-alig alkalmas, mivel az állatok többnyire jóval idősebbek és izmosabbak a vágómarháknál.
Spanyolországban az elmúlt öt évben felére, évente kevesebb mint 1200-ra csökkent a bikaviadalok száma. A gazdasági/pénzügyi válság a spanyolok nemzeti jelképének tekintett Fiestát is több évtizede a legmélyebb válságba taszította.
A viadalok száma leginkább a vidéki kisvárosokban esett vissza, a hagyományos nagy központokban, Madridban, Sevillában és Pamplonában alig érezhető a válság hatása. Miközben a nagyvárosi arénákban üzleti alapon rendezik meg a viadalokat, addig a kisvárosi viadalokat általában az önkormányzatok finanszírozták helyi fesztiválok látványosságaként. A gazdasági és pénzügyi válság azonban alaposan megrendítette az önkormányzatok pénzügyi erejét.
A viadalok számának csökkenése miatt az állatvédők persze egyáltalán nem hullajtanak könnyeket, hiszen már hosszú ideje követelik az állatkínzásnak tartott rendezvények betiltását.
A jelenséget nem is lehet egyértelműen a válság számlájára írni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gazdasági helyzet romlása csak felgyorsította a már évek óta tapasztalható folyamatot, a viadalok iránti érdeklődés csökkenését. Szakértők szerint ebben részben szerepet játszik a viadalok minőségének romlása is. A bikákat szerintük a hangsúlyt a szépségre és a méretre helyezve “túltenyésztették”, így az állatok már nem rendelkeznek kellő kitartással, nem küzdenek úgy, mint régen. Mindazonáltal tény, hogy viadalok közönsége túlnyomórészt idősekből áll, a fiataloknak négyötöde pedig ilyesmiről már hallani sem akar.
Katalóniában az idén az év elején tiltották be a bikaviadalt, a Kanári-szigeteken pedig a tiltás már a kilencvenes évek óta érvényben van. A tilalom elrendelése azonban csak szimbolikus gesztusnak tekinthető, hiszen egy-két kivételes eseménytől eltekintve ebben a két régióban gyakorlatilag nem is tartottak viadalokat.
“A bikaviadalnak nem a tiltás és nem az állatvédők akciózása, hanem a gazdasági válság adja meg a kegyelemdöfést” – fogalmazott José Luis Barceló szakíró a spanyol El País lapban.
