Joszif Visszarionovics Sztálint (Dzsugasvilit) térdig letolt nadrágban álmodta szoborba ismeretlen megalkotója. Az egykor rettegett vezér testét fából faragták ki, míg a feje papírmaséból készült. Ha a nyakánál vizet töltenek bele, legalább olyan nagy ívben végzi a dolgát, mint a brüsszeli Manekken Pis.
„Ha az unió fővárosának lehet a jelképe egy pisilő kisfiú, miért ne lehetne az ukrán nép Sztálinnal kapcsolatos véleményének jelképe szintén egy pisilő szobor?” – mondta szoboravató beszédében a Bratsztvo helyi szervezetének elnöke. A szoboravató ünnepség fénypontja az volt, amikor az egyik bérház udvarán zajló eseményen néhány rendőr kíséretében megjelent a városvezetés néhány képviselője. Rövid dulakodás után a hónuk alá csapták a művet, amit illegálisnak nyilvánítottak, és közölték, hogy maga a rendezvény sem lett előzőleg bejelentve, ezért mindenki oszoljon.
Az elkobzott pisilő szovjet pártfőtitkárt kamerákkal felszerelt újságírók tucatjainak és egy népes érdeklődő tömeg kíséretében végül egy közeli park sarkában lévő közvécé bejáratánál helyezték el, arccal a földre fektetve.
