Nem okozott nagy meglepetést Vladimir Putyin hétvégi győzelme az orosz elnökválasztáson. Az előzetes eredmények alapján a szavazók 63,75 százaléka adta voksát az orosz kormányfőre, ami több mint 45 millió voksot jelent. Így már az első fordulóban eldőlt az eredmény.
Putyin tudatosan készült arra, hogy ismét elfoglalja az államfői széket: megválasztása előtt cikksorozatban fejtette ki álláspontját az egyes szakpolitikai kérdésekről, így a külpolitikának is külön írást szentelt. Ebben azonban Magyarországról még csak szó sem esett.
Nem vagyunk rajta a politikai térképen
Mint a szakértő fogalmazott, „illúzió arra gondolni, hogy rajta vagyunk Oroszország politikai térképén”. Sz. Bíró Zoltán szerint ez jó is és rossz is. Jó, amennyiben ez azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok a két ország között. Rossz, ha ez a helyzet a gazdasági lehetőségek és előnyök kihasználatlanságáról szól. Mindenesetre nem várható minőségi változás ebben a kérdésben.
„Érdektelenek vagyunk Oroszország számára, nem vagyunk sem politikai, sem gazdasági tekintetben az a nagyságrend, amit Moszkvából észrevennének, ráadásul még tranzit ország sem vagyunk” – mondta lapunknak Sz. Bíró Zoltán. Az Oroszország-szakértő hozzátette: a volt szocialista országok közül két országra figyelnek oda: Romániára, mint lehetséges kockázatforrásra, valamint Lengyelországra, amely folyosót nyit legnagyobb gazdasági és politikai partnerük, Németország felé.
Arra a kérdésre, hogy mi várható a magyar-orosz kapcsolatok alakulásában, a szakértő kiemelte: a magyar politikai közösség információs vákuumban van, e kapcsolatok alakulásáról már jó ideje nincs érdemi tájékoztatás. Korábban legalább arról lehetett pár mondatos hírt olvasni, hogy Fellegi Tamás miniszter már megint Moszkvában járt. de mióta nem ő a miniszter, már ennyit se. „Ennek vagy az lehet az oka, hogy valami miatt nem érzik szükségesnek a tájékoztatást, vagy mert nincs eredmény” – fogalmazott Sz. Bíró Zoltán. Hozzátette: a jelek nem arról vallanak, hogy felfelé tartó kapcsolat lesz a két ország között a jövőben.
Csalódott Európában
Sz. Bíró Zoltán szerint általánosan elmondható, hogy mintha Európa politikai és gazdasági értéke kezdene csökkenni Oroszország szemében, annak ellenére, hogy a külgazdasági kapcsolatokban továbbra is kitüntetett szerepe van. Ennek fő oka, hogy Moszkva csalódott, hiszen az európai térségben tervezett akvizíciói elé rendre akadályokat állítottak, elég csak az Opel megvásárlásának kudarcára, vagy a Mol-pakett körüli bonyodalmakra gondolni.
„A csalódottság ugyanakkor abból is táplálkozik, hogy Európa gondban van. Azok a 2008 előtti várakozások, amelyek szerint Európa lesz az, amely pénzügyileg és technológiailag is segíti az orosz gazdaság modernizálását, elmaradtak” – mondta a szakértő.
Kína és arab tavasz
Mint Sz. Bíró Zoltán kifejtette, Vlagyimir Putyin figyelme egyre inkább Kína felé fordult, ám ezt a szakértő szerint távolságtartással kell kezelni. Említésre méltó viszont, hogy külpolitikáról szóló cikkében az újonnan megválasztott elnök kiemelten foglalkozik az arab tavasszal. „Ennek oka egyrészt az lehet, hogy fél egykori befolyási övezete megmaradt pozícióinak elvesztésétől. Másrészt attól is tart, hogy egy az „arab tavaszra” emlékeztető fordulat Oroszországban is bekövetkezhet” – mondta Sz. Bíró Zoltán.
Változott Orbán Viktor álláspontja
Orbán Viktor és a jelenlegi orosz kurzus kapcsolata 2010 előtt valóban rossz volt, ebben az időben Orbán támadta az orosz energiapolitikai törekvéseket – mondta lapunknak Zágoni-Bogsch András. A Political Capital szakértője emlékeztetett: egyszer még „az orosz energiapolitikai észjárást” is szembeállította az európaival egy konferencián 2007-ben, erre meglehetősen élesen reagált Igor Szergejevics Szavolszkij, az akkori orosz nagykövet. „Ezt a hozzáállást feltehetően az motiválta, hogy rajta keresztül Orbán a Déli Áramlatot támogató Gyurcsány-kormányt az uniós törekvésekkel, illetve az európai értékrenddel szembenállónak állíthatta be” – fogalmazott Zágoni-Bogsch András, hozzátéve, hogy ezt az időszakot jól összefoglalja a következő Orbán-idézet: „Nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni”. Orbán ugyanakkor egy másik kérdésben is szembehelyezkedett az orosz féllel az ellenzékben eltöltött évek során: támogatásáról biztosította Mihail Szaakasvili grúz elnököt a 2008-as dél-oszétiai konfliktus idején.
Orbán energiapolitikai kérdésben keresné a közös hangot
A szakértő azonban kiemeli: Orbán Viktor a választásokhoz közeledve megváltoztatta hozzáállását, ennek valószínűsíthetően a kormányra készülő politikus energiapolitikai megfontolásai állhattak a hátterében. 2009-ben személyes meghívást követően elment az Egységes Oroszország párt szentpétervári kongresszusára. A kongresszus során Orbánnak volt egy négyszemközti találkozója Vlagyimir Putyinnal, ezt Alekszandr Tolkacs, a 2009-ben kinevezett új nagykövet is megerősítette egy interjúban. A diplomata ekkor arról is beszélt, hogy Magyarország és Oroszország között rendkívül jók a kapcsolatok.
A 2010-es választási győzelmet követően pedig Orbán Viktor több alkalommal beszélt a keleti nyitás szükségességéről, amelyet egy saját maga által elfogadott történelmi és gazdasági szükségszerűségként és lehetőségként magyarázott. A második Orbán-kormány megalakulását követően alig fél évet kellett várni az első moszkvai Putyin-Orbán találkozóig, amelynek során a felek a két ország közötti gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés legfontosabb területeiről tárgyaltak.
A találkozót követően a Gazprom vezérigazgatója elmondta, hogy szerinte a felek Déli Áramlat gázvezeték ügyében is egyetértésre tudnak jutni. Arra lehet következtetni, hogy az orosz és a magyar fél között az energiapolitika továbbra is kiemelt helyet foglal el, és Orbán Viktort is az energiabiztonsággal és az energiaárakkal kapcsolatos megfontolások vezetik az orosz vezetéssel való közös hang megtalálásában.
