Tavaly júliusban elégedetten dőlhetett hátra a választások után Kim Dzsong Il, a néhai észak-koreai vezető. Az ország egyetlen pártjának jelöltjeire a választók 99,9 százaléka szavazott. Ennyire nem kirívóak a választási csalások, de a világ számos pontján próbálkoznak a politikusok az eredmények manipulálásával – hívja föl a figyelmet az Economist.
Susan Hyde, a Yale University kutatója szerint a választások csaknem 80 százalékát ellenőrzik világszerte nemzetközi megfigyelők, míg ez az arány csak 30 százalékos volt 1989-ben. Ez megnehezíti a csalni akaró politikusok dolgát, de a módszerek egyre finomodnak.
A választások napján kevesen kockáztatják meg, hogy csaláshoz folyamodjanak, de több módja is van annak, hogy a politikusok az eredményeket a maguk számára kedvezően alakítsák – írja a brit lap. Ilyen lehet a választási szabályok megváltoztatása, például a szavazókörzetek átrajzolásával, vagy az ellenzéki jelöltek elrettentése.
Egyre gyakoribb, hogy a kormányon lévők tisztességtelen eszközökkel próbálják befolyásolni a választók döntését: szavazatot vásárolnak, állami pénzből finanszírozzák a kampányokat, illetve kizárólag saját sikereiket hangsúlyozzák a médiában. Ez utóbbiban döntő szerepe van a televíziónak. A kevésvé iskolázott és szegényebb rétegek szinte kizárólag a tévéből szerzik információikat, így döntő lehet, hogy ott milyen képet kapnak egy-egy politikusról.
„Ezt nehezebb kimutatni, mint a szavazatszámlálási csalást, és az emberek ritkán vonulnak az utcára azért, hogy tiltakozzanak a média elfogultsága ellen” – jegyzi meg az Essex University tanára, Sarah Birch, aki 136 választást tanulmányozott 1995 és 2006 között.
A kifinomult módszerek mellett már furcsának tűnik, hogy a világon sokfelé még olyan egyszerűbb eszközökhöz folyamodnak, mint a többszöri szavazás, a megfigyelők megfélemlítése vagy adminisztratív trükkök. Eltántoríthatja például a voksolókat, ha túl hosszúak a sorok, mert kevés helyen lehet szavazni.
A brit lap mindazonáltal bízik abban, hogy a „bóvlidemokráciák” politikusai is megtanulják azt, amit az igazi demokráciákban már régóta tudnak: csak bizonyos embereket csaphatsz be és csak egy bizonyos ideig.
