Nem a texasi kormányzó volt az első, aki gyorsan legendássá váló óriás hibával írjta be magát az amerikai választások történelmébe (gyanítható, hogy nem is az utolsó). A Perry-féle “upsz-pillanat” tiszteletére álljon itt egy gyors összeállítás a legemlékezetesebbekből.
1976, Gerald Ford
A Richard Nixon lemondása miatt alelnökből elnökké vált Ford hivatalban lévő elnökként készült első elnökválasztására (önmagában érdekes), amikor a Jimmy Carterrel tartott vita alatt nyomatékosítva közölte: Kelet-Európában márpedig nincsen szovjet uralom. Amikor a kijelentést látható értetlenséggel fogadó moderátor erre rákérdezett Ford nem visszakozott, és kijelentette: Lengyelország független, autonóm állam. Sokan szerették volna, ha igaza van.
1988, Michael Dukakis
Massachusetts demokrata kormányzója nagy hibát vétett, amikor egy halálbüntetéssel kapcsolatos provokatív kérdésre (“támogatná-e a kivégzését annak az embernek, aki megerőszakolná és megölné feleségét”), egy teljesen érzelemmentes, robotszerű választ adott, amivel sikerült is eltávolítania magát a választóktól.
1992, James Stockdale tengernagy
A “harmadik utasként” indult Ross Perot alelnökjelöltje vitaindító nyilatkozatát ezzel a két kérdéssel kezdte: “Ki vagyok én? Miért vagyok itt?” Az amerikai választók is pontosan ezt kérdezték. A kampány elhalt.
2000, Al Gore
A demokrata politikus egy George Bush elleni vita alatt azzal próbálta megfélemlíteni az éppen egy kérdésre válaszoló ellenfelét, hogy odasétált közvetlenül mellé (értsd: az arcába mászott), feltehetően abban reménykedve, hogy megjelenése remegésre készteti a texasit. Bush azonban egy laza odabiccentéssel letudta a dolgot. (Gore másik hibája az állandó sóhajtozás volt Bush egyszerűnek ítélt válaszaira. Ezzel a taktikával próbált felhívni a figyelmet arra, hogy ő mennyivel okosabb, mint Bush. A választóknak azonban ez nagyon nem tetszett. Inkább söröztek volna a texasival.)
2006, Patricia Madrid
A demokrata politikus egy új-mexikói kongresszusi helyért folyó kampány alatt szenvedett el egy Rick Perry szintű agylefagyást, egy nagyon egyszerű kérdésre az adóemelésről. Több mint tíz másodpercig állt némát, mire ki tudod gagyogni valami válaszszerűséget. A hibát ellenfele, a választáson győztes Heather Wilson egy pusztító hatású kampányvideóval használta ki.
2010, Jan Brewer
Újabb kínos csend, ezúttal az Arizona állam kormányzói választásán indult republikánus politikustól, aki saját, előre elkészített nyitónyilatkozatát felejtette el, kényelmetlenül keresve a gondolatokat jegyzeteiben. Végül nyert.
És a végére egy példa arra, hogyan kell humorral megoldani a kínos kérdéseket:
1984 – Ronald Reagan
Az újraválasztásáért küzdő idősödő elnököt fáradékonysága miatt támadták, miután a demokrata Walter Mondale-el tartott vitáiban néha úgy tűnt teljesen elveszítette gondolatait. Az egyik vitán egy erre vonatkozó kérdést rá jellemzően nagyszerű poénjainak egyikével oldotta meg: “Nem teszem az életkort kampánytémává. Nem fogom kihasználni politikai célok elérésére ellenfelem fiatalságát és tapasztalatlanságát”.
