Kedves olvasó, most dőljön hátra, hunyja be a szemét és képzelje maga elé, hogyan táncol egy pufók, harmincas informatikus. Ne szemérmeskedjen, engedje szabadjára a kockákkal kapcsolatos előítéleteit! Megvan? Látja a koordinálatlanul vonagló végtagokat? A testmozgást némi tehetetlenségi nyomatékkal követő hájréteget? Az idült vigyort? Hát pontosan így táncol Matt Harding, a harmincas, pufók informatikus, aki nem is akart híres lenni, ehhez képest nagyobb celeb, mint mondjuk Michael Flatley, ha már tánc.
Matt tehát borzalmasan táncol, valószínűleg éppen ezért – és a pofonegyszerű, szerethető ötletért – lett belőle a YouTube-éra első igazi mémje. A fiatal játékfejlesztő távol-keleti körútjáról küldött vicces videót barátainak hat éve, amely az akkor indult YouTube egyik legnézettebb videója lett. Akkor senki sem értette a jelenséget, azóta tudjuk: a netes sztárság két alapfeltétele az egészségesnél kicsit több exhibicionizmus és a bájos lúzerség, Mattnek pedig mindkettőből bőven kijutott. A milliós nézettség természetesen vonzotta a szponzorokat, hősünk így körbeutazta a világot, majd még egyszer, akkor már HD-ben és helyi rajongókkal körbevéve táncolt.
Nézze meg a koreográfiát a galériában!
Fotó: Neményi Márton
Mostani turnéján érintette Budapestet is. A Halászbástyánál szerda délutánra több száz fiatal gyűlt össze. Biztosak voltunk benne, hogy Matt profi stábbal érkezik, a tömeget kasztingolják majd, aki pedig bekerül, mindenféle nyilatkozatokat kell aláírnia. Ezért félő volt, hogy kevés lesz a jelentkező, a tömegben ráadásul egyébként is tapintani lehetett a szégyenlősséget („á, hagyjuk, nézzük inkább fentről”). Egyik sem jött be. Matt gyalog érkezett a lépcsőzéstől kiizzadva, de ebből nem csinált ügyet, belegázolt a tömegbe és ordítva, a vicces, laza amerikaiakról szóló összes sztereotípiát domborítva dirigálni kezdett.
„Kell egy tolmács, aki tud ordítan és tud angolul. Te? Szólj nekik, hogy tegye fel a kezét az, aki nem érti, amit mondok. Senki? Akkor mégsem kellesz.” Újabb harminc másodperc és már operatőre is volt, mert az sem hozott. A körülötte nyüzsgő fotósokkal megbeszélte, honnan nézne ki a tánc a legjobban, a kamera pedig már a helyén is volt. Aztán közölte, hogy ezt a bulit saját maga finanszírozza, de szeretné viszontlátni a pénzét és nekünk nem adni belőle, szóval reklámmal látja majd el a videót, ha ez valakinek nem tetszik, semmi gond, de akkor álljon odébb. A póló négyezer, visszaadni nem tud, a jogi nyilatkozatot viccesen hadarva olvasta fel a tömegnek, amely ráutaló magatartásként tumbs uppal mutatta, hogy rendben van. Rövid próba, majd tánc a tömeggel, a fotósokat, operatőröket kíméletlenül elhajtja, utána koordinálatlan őrjöngés, fotózkodás a rajongókkal, autogramok, pólóosztás, „menjetek már hátrébb, engedjétek ki őket!”
Fotó: Neményi Márton
Az egész alig tartott fél óráig, de így is az év eddigi legvidámabb bulváreseménye volt Matt idióta tánca. A YouTube-celeb egyszerre olvadt bele a tömegbe és tűnt ki belőle, sütkéreztünk a pozitív energiákban, kitisztultak a csakrák, áramlott a chi. Gyakorlati haszna, vagy különösebb gondolatisága az egésznek nem volt, és ez rendben van így – szerencsére nem is kereste senki. „Keep dancing” – ezt írta egy táncoló pálcikaember kíséretében a hírességekre és nem híres, de érdekes arcokra vadászó blogger rajzfüzetébe, és ennél fontosabb és aktuálisabb tanácsot valószínűleg nem is adhatott volna Magyarországnak.
