A tavalyi események megmutatták, hogy mindkét politikai reprezentáció – A Híd és a Magyar Koalíció Pártja – csak csoda folytán juthat parlamenti mandátumokhoz. Ha pedig bármelyik a másik ellen kezd kampányolni, ne adj’ isten mindkettő fölvenné ezt a kesztyűt, úgy kiütik egymást, hogy a koppanás hangját négy évig hallgathatjuk – írja az És most? című jegyzetében a közszolgálati szlovák rádió magyar adásának igazgatója.
Rámutat: A szlovákiai magyarság érdekképviseletéről időről időre komoly viták zajlanak a közélet egy részében, de aki jár az országban, aki figyel a templom, a kocsma vagy a főutca hangjára, bizony észrevehette, hogy az alapkérdés nem a képviselet minősége, hanem a képviselet maga. A szlovákiai magyar választó megszokta a politikai képviselet jelenlétét, szidja, szapulja egyik-másik adlátusát, de valószínűleg sose bocsátaná meg a felhozatali oldalnak, ha a képviselet parlamenti formája megszűnne.
“Ha nem akarják megízlelni ezt a pilulát ismételten is, akkor nem marad más hátra, mint a megegyezés valamely formája. Lehet büszkének, rátartinak, sőt számítónak és gyanakvónak is lenni, de egy valószínűleg Fico vezette kormányzás idején a képviselet maximalizálása a cél. Az együttműködés, kiegyezés bármilyen módja megnyugtathatja a magyar választót. Lehet az koalíciós indulás, lehet egy jól kommunikált és világosan olvasható választás utáni összehangolt, együttműködő munka nemzetiségi alapkérdésekben, s teoretikusan lehetne a fúzió is…” – véli a szerző.
Ha ezt a magyar politikai érdekképviselet kínálati oldalán állók nem veszik számításba, akkor március 11-én( a jövő évi választások után) a Két kicsi kecske című magyar népmesét politikai kommentárként közölhetjük ugyanitt” – zárja írását Lovász Attila.
