A görögökről Európában az a kép él, hogy naphosszat csak tavliznak és frappét iszogatnak ahelyett, hogy termelő munkát végeznének. Mennyire szociokulturális természetű a görög válság?
A válság nagyon is szociokulturális természetű, de nem ebben az értelemben. A helyzet az, hogy a görögök mindig találnak alkalmat arra, hogy a munkában szünetet tartsanak, és azt a lehető legintenzívebben tegyék. Amikor tehát frappét isznak, akkor azt koncentráltan teszik, de amikor dolgoznak, akkor a munkát is intenzíven végzik. Van azonban egy területe a válságnak, amelyik szociokulturális értelemben alulteljesít, ez pedig a közszféra. Ez is szociokulturális probléma, mert a görögök az államra úgy tekintenek, mint potenciális járadékforrásra.
A görög közalkalmazottakat ráadásul túl is fizetik.
Ez csak a válság kirobbanásáig volt igaz. Lassan már egy éve van lélegeztető gépen a görög gazdaság, az Európai Unió és az IMF diktálta megszorítások miatt pedig csökkentek a bérek is. Az átlagos görög közszolga legkevesebb másfél havi fizetését vesztette a válság kirobbanása óta, ha egyáltalán megtarthatta a munkáját.
A görögök messze földön ismertek a szervezetlenségről. Ez mennyire akadálya most a hatékony válságkezelésnek?
Olyannyira így van ez, hogy a szervezetlenség gyakorlatilag megegyezik a görög önképpel is. Görögországban például évtizedekig működött egy „November 17.” nevű terrorszervezett, amelynek a tagjait azért nem sikerült elkapni, mert a görög hatóságok megkérdőjelezték, hogy görög állampolgárok képesek lennének efféle szervezettségre. Később persze bebizonyosodott, hogy a banda tagjai mind görögök voltak. A szervezetlenség okolható azért is, hogy a görögök a személyközi kapcsolatokban működnek igazán jól, megállapodni is csak így tudnak. A görög csak a személyes viszonyokban hatékony, a nagy személytelen szervezetekben azonban nagyon rosszul szerepel. Az állami intézmények, az állam ellátó szervezetei alapvetően ilyen személytelen szervezetek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2004-es athéni olimpia lebonyolítása azért mégis megcsillantott valamit a görög szervezettségből.
Görögországban hatalmas a korrupció. A válságkezeléshez hozzátartozik a visszaélések elleni küzdelem is?
A korrupció kezelésében és mértékében alig-alig van változás, az állam nem képes érvényt szerezni a saját érdekeinek. Gyengék a korrupció ellenes mechanizmusok. Athén az EU nyomására megpróbálta ugyan felszámolni a jelenséget, de erre úgy tűnik nem lesz képes. A görögöknél az egyéni haszonszerzés sokszor felülírja a közösségi érdekeket. Itt nem szabad a klasszikus közép-európai értelemben vett korrupcióval egy lapon említeni a Görögországban tapasztalható folyamatokat. A közvagyonra minden görög úgy tekint, hogy az egyfajta járadékforrás. Magyarországon ezt persze korrupciónak nevezik. Görögországban ez a szemléletmód része a kultúrának, így megszabadulni is sokkal nehezebb lesz tőle.
Túlélheti a görög kormány a válságot néhány vezéráldozattal, vagy elsodorja őket a népharag?
A baj az, hogy a túléléshez a kormánynak egyszerre több válságot kellene kezelnie. A leglátványosabb, a mindenki számára érzékelhető gazdasági válság csak a felszín. A mélyben azonban van egy kormányzati válság, ami miatt Jeórjiosz Papandreu személyét már belülről is megkérdőjelezik. Papandreunak átmenetileg sikerült kezelnie a válságot azzal, hogy maga mellé emelte egyik legkomolyabb politikai riválisát, Evangélosz Venizeloszt. A görög társadalom ugyanakkor már az egész politikai elitet bizalmatlansággal szemléli.
A két nagy görög párt ma együtt kapnának 40 százaléknyi voksot, miközben ennyit nemrég még külön-külön is magukénak tudhattak. Harminc százalék feletti azoknak az aránya, akik el sem mennének szavazni, ami Görögországban egy hatalmas számnak minősül. A számok azt jelzik tehát, hogy vége az 1974 óta működő hagyományos politikai struktúrának. Van ugyanakkor egy társadalmi válság, mert a görögöket mélységesen megrendítette, ami az országgal történt. Az újabb megszorítások híre pedig egyenesen sokkolja a társadalmat. A görögök 85 százaléka nem látja módját a válságból való kilábalásnak, és ugyanennyien tartják teljesen alkalmatlannak a jelenlegi miniszterelnököt.
