Benjamin Netanjahunak nem lesz könnyű sábát estéje. Az izraeli miniszterelnök pénteken azt követően tárgyal Washingtonban az amerikai elnökkel, hogy Barack Obamától előzőleg a közel-keleti népekhez címzett beszédében – övön aluli ütést kapott. Az amerikai elnök ugyanis 2009 után újra markáns üzenetet fogalmazott meg. A régió fontosabb problémáit felsorakoztató beszédében elmondta, a befagyott izraeli-palesztin békefolyamat kimozdításának legbiztosabb módja, ha megszabják az új államok kereteit, legalább földrajzi értelemben. Barack Obama szerint a béketárgyalások kizökkentéséhez ki kell mondani, hogy Palesztina és a zsidó állam határai a ’67-es határok mentén kell, hogy létrejöjjenek.
Itt is egy kicsikét, meg ott is egy kicsikét
Az elnök ügyesen lavírozott a beszédben, hol a palesztin, hol az izraeli fél felé intézett gesztusokat. Obama hangoztatta, a békefolyamat elleni aknamunka, hogy az izraeliek folytatták az építkezéseket a megszállt területeken, a palesztinok pedig állandóan kivonultak a tárgyalásokról. Ugyanitt Izrael legitimitásának megkérdőjelezése kudarcba fog fulladni, a zsidó állam léte viszont nem alapulhat a megszállásra. A palesztinoknak állandó határokkal rendelkező államra van szükségük és joguk. Az egyoldalú kinyilatkoztatás célkitűzése az ENSZ-ben és az Izrael elszigetelésére irányuló próbálkozások viszont nem vezetnek független palesztin államhoz.
Izraeli telep és palesztin falu Nablúsz közelében – Fotó: Bihari Ádám
Az amerikai adminisztrációk közül eddig egyik sem állt ki ennyire nyíltan amellett, hogy Izraelnek el kell hagynia a megszállt területeket. A probléma azonban közel sem annyira egyszerű, hogy egy elnöki kinyilatkoztatás után akár önmagától is megoldódjon, hiszen több mint 400 ezer izraeli telepes kiköltöztetését kellene megoldania az izraeli vezetésnek.
Netanjahu miniszterelnök, akinek az amerikai adminisztrációval való kapcsolata már a kezdetek óta viharos, reakciójában úgy fogalmazott, méltányolja Obama beszédét, ám az 1967-es határokat védhetetlennek nevezte Izrael szempontjából.
Az izraeli kormányfő többek közt arra hivatkozhat, hogy a Golánról 1967 előtt a szíriai erők szórványos támadásokat intéztek a mélyebben fekvő zsidó kibucok ellen, a Nyugati Part esetében pedig a kivonulás esetén palesztin terrorista csoportok olyan közel kerülnének izraeli nagyvárosokhoz, hogy a Gázából indított rakétatámadásokkal ellentétben itt sűrűn lakott metropoliszokat lennének képesek támadni, elsősorban Tel Avivot. Más kérdés, hogy ebben az esetben már minden egyes kilőtt rakéta háborús bűnnek számítana.
A fülnek kellemes, a szemnek még láthatatlan
A palesztin és az arab sajtó egyelőre várakozó állásponton van. Bár üdvözölték Obama beszédét a “67-es határok emlegetése miatt miatt, ugyanakkor az amerikai elnök legitimációs deficitben szenved ezen körökben, amiért nem volt képes megakadályozni még az újabb izraeli építkezéseket sem a megszállt területeken, továbbá a 2009-es kairói beszéd ígéretei sem teljesültek. Obama kijelentését az egyoldalú kinyilatkoztatás kudarcáról így kommentálta a palesztin al-Kudsz nevű újság: „Ebben az esetben, amelyben Izraelt leszámítva senki sem reménykedik, a palesztin ügy a kiindulópontra vagy annak közelébe jutna vissza, de népünk mindenképpen kitart, amíg el nem éri független államának létrejöttét Jeruzsálemmel, mint fővárossal”. Az al-Haját ad-Dzsadída nevű lap pedig egyenesen egy amerikai háziasszonyoknak szóló rádióműsornak titulálta Obama elnök tegnapi beszédét.
Az izraeli hetilapok a kormányfő meglepett és felháborodott reakcióit taglalják. A Jerusalem Post című, angol nyelvű kormánypárti napilap szerint „a kormányfő szitkozódva indul Washingtonba”.A Jediót Ahronót című napilap „Konfrontáció” című írásában kifejti: az amerikai elnök beszéde pontosan az, “amit Netanjahu nem akart hallani”. A nagy példányszámú napilap felhívja a figyelmet arra, mekkora sokkot okozott Netanjahu környezetében az Obama-beszéd, és milyen hevesen reagált rá a kormányfő. A Maariv című napilap első oldalán szintén a Netanjahu és Obama közötti konfrontációt emeli ki. A lap úgy véli, ettől fogva az izraeli kormányfő egyre azon lesz, hogy egyesült államokbeli támogatói segítségével megakadályozza Obama újraválasztását. A baloldali Háárec viszont „történelminek” nevezi az amerikai elnök beszédét, és azzal vádolja a kormányfőt, hogy „sohasem szalasztotta el az alkalmat, hogy elszalasszon egy alkalmat”, utalva arra a szófordulatra, amellyel Izrael rendszerint a palesztin vezetést ostorozza.
A Netanjahu-Obama meccs után az amerikai elnöknek lehetősége lesz arra is, hogy a hétvégén még átrágja az ügyet, hiszen beszédet mond az AIPAC, az Izrael és az Egyesült Államok közötti szoros kapcsolatok mellett lobbizó szervezet konferenciáján is.
1967 előtt
Izrael (zöld), Egyiptom (sötétbarna baldolalt) és Jordánia (barna jobboldalt) területe 1967 előtt – Forrás: East View Cartographic
Az új határok azt követően jöttek létre, hogy az Izraelt 1967-ben megtámadó Egyiptom, Szíria és Jordánia vereséget szenvedtek és jelentős területeket veszítettek. Egyiptom területéből a Gázai-övezet és a Sínai-félsziget, Szíriától a Golán-fennsík, Jordániától pedig a Nyugati Part (Ciszjordánia) került Izraelhez. A zsidó állam ekkor foglalta el Jeruzsálemet is, melynek azelőtt csak a fele tartozott izraeli fennhatóság alá és vele együtt a zsidó vallás legszentebb helyszíne a Siratófal is ekkortól vált újra az izraeli állam részévé. A Sínai-félsziget 1982-ben került vissza Egyiptomhoz, az 1979-ben megkötött, a mai napig érvényben lévő izraeli-egyiptomi békeszerződés nyomán.
A Gázai-övezetben fekvő zsidó telep, Gus Katif sorsa 2005-ben pecsételődött meg, amikor az Ariel Sharon vezette izraeli kormány döntött a kiürítésről. A területen a két palesztin frakció közötti belháború után 2006 óta a Hamasz irányít. Az 1967-ben elfoglalt területek közül mára egyedül a Nyugati Part maradt izraeli megszállás alatt. Egyes területeit a Palesztin Hatóság felügyeli, bizonyos részeken palesztin közigazgatás mellett izraeli katonai jelenléttel folyik az élet, míg vannak területek, melyek kizárólag izraeli ellenőrzés alatt állnak. Gázában és a Nyugati Parton jönne létre a Palesztin állam.
A Golán-fennsík sorsa nem került szóba Obama elnök beszédében, viszont kemény kritikákat kapott az állampolgárait lövető szír elnök, Bashar al-Asszad.
