A tömegmédia korában minden generációra jut egy világraszóló szexbotrány. 13 évvel ezelőtt a világ akkori első számú embere, Bill „Nem volt szexuális viszonyom azzal a nővel” Clinton keveredett pikáns kalandba az Ovális Irodában, most az egyre befolyásosabb és növekvő hatalmú Nemzetközi Valutaalap-vezér, Dominique Strauss-Kahn hancúrozott (volna) egy szobalánnyal. A történet a maga módján annyira szép és kerek, jól időzített, az amerikai rendőrség pedig olyannyira példátlanul szigorú, hogy a történet okvetlenül zaftos összeesküvés-elméletekért kiált. Született is belőle néhány. Figyelem! Az elméletek egyezése a valósággal csupán a véletlen műve.
Szervezett amerikai akció az egész
Nyilván. Induljunk jó távolról, hogy megértsük a kacifántos, tudományos felépítményen álló (mégis billegő) logikát. Jó néhány társadalomtudós véleménye szerint az Egyesült Államok már nem sokáig lesz a világ hegemón nagyhatalma. Utódja korántsem Kína – legalábbis az olasz filozófus-politikus, Antonio Gramsci gondolatait a nemzetközi rendre alkalmazó kutatók viszonylag új keletű, ám egyre népszerűbb elmélete szerint. Sőt, a jövőben már nem is egyes országok gyakorolják majd a hegemóniát, hiszen a globalizáció korában a nemzetállam fogalma menthetetlenül idejétmúlt dolog. Ezért ideje visszanyúlni Marxhoz, és újra érdemes osztályokban gondolkodni. Eszerint a jövő hegemónja egy nemzetek felett álló kapitalista elit lesz, tagjai az óriás multicégek vezérei, hatalmas bankok első emberei, illetve különböző befolyásos nemzetközi szervezetek, mint a Világbank és az IMF vezetősége. A pénzügyi válság az államokat gyengítette, őket erősítette, hegemóniaváltás szempontjából néhány kutató szerint éppen átmeneti korszakot élünk.
Különösen szigorú elbánásban részesült Fotó: MTI / EPA
Az IMF egyre befolyásosabb szervezet, így egy kis fantáziával DSK letartóztatása akár értelmezhető úgy is, mint az Egyesült Államok utóvéd harca a globális, főleg pénzügyi hegemóniáért, amit előbb-utóbb úgyis menthetetlenül el fog veszíteni. DSK-t úgy vitték rabláncon, mint egy trófeát, különösen szigorúan bántak vele az amerikai hatóságok. Lefotózták meztelenül, piti drogárusok között várakozott tárgyalására, teljes testüreg vizsgálatnak vetették alá és magánzárkába dugták.
A botrányt követően egyébként számos helyen lehetett olvasni a brit sajtótól a New York Timesig, hogy Strauss-Kahnt sehol máshol a világon nem vették volna azonnal őrizetbe vélt tettéért az Egyesült Államokon kívül. Az esetnek Amerikában kellett történnie. Különben is: nem gyanús már eleve, hogy az elsősorban Amerikának kínos WikiLeaks atyját, Julian Assangét is „éppen jókor” vádolták meg két svéd nő megerőszakolásával? Persze minden érv ellenére sem valószínű ez a forgatókönyv, ahhoz túl nyakatekert. Pedig ez a nagyszabású elmélet a konspirációs teóriák igazi királykategóriája, hiszen egyenesen a világuralom a tét. Kár érte.
A francia szélsőjobboldal akciója
Ez újfent inkább a fantazmagória kategóriája, mégis érdemes eljátszani kicsit a gondolattal, mint ahogy azt jó néhány felajzott kommentelő teszi különböző francia internetes fórumokon. A Harris Interactive Intézet és az Institut Français d’Opinion Publique (IFOP) egyaránt a francia szélsőjobboldali Front National, illetve Marine Le Pen elképesztően látványos első negyedéves erősödését jelezte márciusi felméréseiben, a közvélemény mély megdöbbenésére. Pozícióit a még frissebb közvélemény-kutatások szerint is tartja a Front National, Sarkozy viszont azóta egyre népszerűtlenebb.
Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldal vezére Fotó: MTI / EPA
A felmérések szerint Sarkozy, DSK és Le Pen nagyjából 20 százalék környékén álltak a botrány előtt, a különbség köztük csupán pár százalék volt. A francia lapok és elemzők szerint könnyen lehet, hogy az elsőség Strauss-Kahn és Le Pen között dőlt volna el – már ha nem jön közbe a szexbotrány. Marine Le Pen hiába modernizálta a pártot, hiába vett vissza rasszista, antiszemita kijelentéseiből, alapvetően mégiscsak egy szélsőjobboldali politikus. Dominique Strauss-Kahn pedig pontosan tisztában volt vele, hogy zsidó származása miatt támadhatják, erről beszélt is a Libérationnak adott áprilisi interjújában. (Érdekes, hogy másik két támadási felületének a pénzt és a nőket említette. Milyen igaza volt.) Ez sem igazán valószínű elmélet, hiszen elég csak belegondolni: hogyan tudna megszervezni egy ellenzéki párt egy ilyen profi akciót? Leginkább sehogy.
Sarkozy a húnyó
Nicolas Sarkozynek isteni mázlija (vagy ördögi szerencséje) volt DSK botrányával. Netán ő áll az egész mögött? A francia lapok tele vannak azzal a felvetéssel, hogy az IMF-vezért jó eséllyel tőrbe csalhatták, hiszen a zaftos szexügy egy csapásra likvidálná őt a jövő évi francia elnökválasztásból. A szocialista Strauss-Kahnnak ugyanis komoly esélye lett volna Sarkozyvel szemben, sőt, igazán reálisan nézve csak neki lett volna esélye. (Marine Le Pen ugyanis hiába borzasztóan népszerű, ugyanolyan tiltakozások várhatók ellene, mint 2002-ben, a francia sajtó pedig máris kardot vont.)
Sarkozy mázlistának érezheti magát Fotó: MTI / EPA
DSK nem jelentette ugyan be hivatalosan, hogy jelöltetné magát pártja, a szocialisták októberi előválasztásán, de nyílt titok volt, hogy meg fogja tenni, méghozzá nagyon hamar. Ha Strauss-Kahnról később esetleg ki is derülne ártatlansága, jövőre akkor sem választják meg elnöknek, ez már biztos. A pártban elnökjelöltként lehetséges utóda, Francois Hollande egyébként egyelőre nem közelíti meg népszerűségben a botrány előtti DSK-t, akit egész Franciaország tisztelt, gazdasági miniszterként pedig már bizonyított 1997 és 1999 között.
A Sarkozy-féle egyébként messze a legnépszerűbb elmélet, ezzel futni össze a legtöbb újságban és hírportálon. A jobboldal nagyon taktikusan persze visszafogott álláspontra helyezkedik az üggyel kapcsolatban és tartja magát az ártatlanság vélelméhez DSK-val kapcsolatban.
+ 1 A szegény áldozat igazságos győzelme a nagyhatalmú, erőszakos bankár ellen
Természetesen elképzelhető a legegyszerűbb magyarázat is, miszerint semmiféle összeesküvés nincs a háttérben. Eszerint DSK egy tesztoszteron-túltengésben szenvedő nagyhatalmú akarnok, aki valóban meztelenül kergetett és meg akart erőszakolni egy ártatlan, többszörösen kisebbségi (muzulmán, fekete, menedékjoggal New Yorkba érkezett) szobalányt. Sőt, a múltból hirtelen több nő is előkerült, akik szintén erőszakossággal vádolták meg DSK-t, egy francia lap szerint Strauss-Kahn pedig még szabad emberként elmondott utolsó mondatát is egy stewardessnek címezte. „De jó feneke van!” – udvarolt neki az Air France-gépen. Hogy ez igaz-e vagy sem, Dominique Strauss-Kahn karrierje szempontjából már mit sem számít, annak biztosan vége. A tét most az, hogy hátralévő életéből mennyit tölt rács mögött.
