A Nemzetközi Valutaalap lemondott vezérigazgatója, Dominique Strauss-Kahn szexbotrányához, valamint az olasz kormányfő, Silvio Berlusconi által rendezett bunga-bunga partikhoz hasonlította a német sajtó pénteken azt a szexorgiát, amelyet a Hamburg-Mannheimer biztosító 2007 júliusában a budapesti Gellért fürdőben rendezett. Közben a német biztosítottak szövetsége magyarázatot követelt.
A Gellért termálfürdőben a biztosító “legkiválóbb” ügynökei számára prostituáltak toborzásával rendezett szexpartiról előző nap láttak napvilágot részletek. Elsőként a Handelsblatt című üzleti napilap jutott ezekhez hozzá a Hamburg-Mannheimert ma képviselő Ergo biztosító belső feljegyzéseiből. A továbbiakról néhány jelenlévő számolt be az újságnak, így például arról, hogy a mintegy 100 “kiváltságos” ügynököt a fürdő kibérelt termeiben a szerződtetett prostituáltak legkülönbözőbb szolgáltatásaival “jutalmazták”. A nők száma néhány részvevő szerint megközelítette a 100-at, az Ergo azonban azt állította, hogy csak 20 prostituált volt jelen. Ők a felkínált szolgáltatások alapján különböző színű karszalagot viseltek, és egy-egy szeánsz után a karjukra pecsétet kaptak.
A pénteki német újságok szinte kivétel nélkül nagy terjedelemben számoltak be a rendezvényről, elítélve a történteket. A konzervatív Die Welt rámutatott, hogy a négy évvel ezelőtti “felejthetetlen szórakozás” ma az egész biztosítói szakmának okoz súlyos károkat. “Kaiser Úr, az Ergo, illetve a Hamburg-Mannheimer – a tiszta kispolgár imázsát sugalló – reklámfigurája igen csak szorult helyzetbe került” – fogalmazott az újság. Szakértők az Ergo “rövidlátására” hívták fel a figyelmet, kiemelve: a Facebook és a Twitter idején a cégeknek tudniuk kell, hogy hírnevük egyik pillanatról a másikra hatalmas kárt szenvedhet.
Egy gazdaságetikával foglalkozó kutatóintézet vezetője a lapnak nyilatkozva olyan “macho kultúráról” beszélt, amelyről mostanáig azt gondolta, hogy már nem létezik. Emlékeztetett arra, hogy a korábbi időkben a különböző német cégek által a legmagasabb menedzserek számára szervezett szexpartik, orgiák és kéjutazások rendszeresek voltak. A hetvenes években például – a német konszernek ázsiai és kelet-európai expanziójával párhuzamosan – a vezetők számára az úgynevezett “mellékprogramok” általánosan elterjedtek voltak, így az ázsiai országokban a szállodai szoba mellé szinte automatikusan járt a masszázsszalon. Mint ahogy csaknem természetes volt az is, hogy a német vállalatok a külföldi ügyfeleik programjába a hamburgi éjszakai élet központjának számító Reeperbahnt is beiktatták.
