Anne Sinclair a világhírű műkereskedő, Paul Rosenberg (1881-1959) unokája, akinek olyan műtárgyak szerepeltek a gyűjteményében, mint Braque, Léger, Matisse, Cézanne, Courbet, Renoir és Picasso munkái. Rosenbergnek kiváló érzéke volt a műtárgyakhoz. Franciaországban, apja antikboltjában kezdte el műgyűjtő karrierjét, majd 1911-ben megnyitotta saját galériáját Párizsban, amelyet 1935-ben egy londoni követett.
Egyetlen örökösként
Rosenberg már a háború előtt kiállításokat szervezett Európában és az USA-ban. 1940 júniusában Franciaországból és a nácik elől New Yorkba menekült, ahol folytatta műgyűjtő tevékenységét, és egy galériát is nyitott. Különösen a kortárs európai és amerikai műtárgyakban látott fantáziát.
Lánya, Micheline (Anne Sinclair anyja) halála után Anne és nagybátyja, Alexandre lett a gazdag gyűjtemény tulajdonosa. Alexandre az 1987-ben bekövetkezett haláláig a New York-i galériát vezette, majd azt követően az újságírónő örökölte meg a teljes kollekciót.
A gyűjtemény több darabja jelenleg franciaországi és amerikai múzeumokban található, de Svájc és Oroszország tulajdonában is vannak még műtárgyak. Anne Sinclair jelenleg egy olyan könyvön dolgozik, amelyben részletesen bemutatja nagyapja műgyűjtő tevékenységét és gyűjteményét; egyelőre 50 oldal készült el a műből.
Hiányos a kollekció
Rosenberg az USA-ba való menekülése előtt biztonságba helyezte a gyűjtemény legértékesebb darabjait. Jutott belőle New Yorkba, a londoni galériájába, a Tours-ban élő barátaihoz, a Bordeaux melletti (Floirac-ban található) villájába, valamint a Libourne-i Nemzeti Bankban lévő széfjébe is.
Az USA-ba disszidált nagyapa 1945-ben 160 festményt kapott vissza Németországtól és Ausztriától, mint például Courbet egyik képét, amely éppen Hermann Göring belügyminiszter tulajdonában volt. Az 1950-es évek végére pedig mintegy 300 festményt juttattak vissza a neves gyűjtőnek, de körülbelül 60 darab még mindig hiányzik a kollekcióból, amelyet immár az IMF-vezér neje kezel.
