“A miniszterelnök többedszer téved el a külpolitika rengetegében” – így kezdi ma reggeli blogbejegyzését Gyurcsány Ferenc. A poszt Orbán Viktor néhány külpolitikai cselekedetét kritizálja.
Elsőként az észak-afrikai tömegmegmozdulások kapcsán szól Gyurcsány: “Tunéziában már elkergették az elnököt és mindenki arról beszélt, vajon terjedni fog-e a forradalmi hangulat az arab világban. Orbán meg, mintha mi sem történt volna, úgy nyilatkozott kairói látogatásán, hogy Egyiptom kulcsszerepet játszik a térség stabilitásában. Erre nesze neki, lázad a fél ország, az összecsapásoknak több mint száz halálos áldozata van.”
A blogger egy tiszaföldvári fórumon (Fotó: lapunk)
A verbális képekben mindig is előszeretettel tobzódó Gyurcsány most különös mixszel örvendezteti meg rajongóit: “Talán ez a fiaskó lehet az oka annak, hogy az Unió (sic!) soros elnöki tisztét betöltő Magyarország miniszterelnöke hallgat, mint hal a vízben és egy szót sem mond az egyiptomi válságról.” (Eredetileg: él, mint hal a vízben; illetve hallgat, mint a sült hal; esetleg néz/hallgat, mint hal a szatyorban.)
Gyurcsány amúgy konstruktív: “Talán szólni kellene neki, hogy az Unió (sic!) közös külpolitikát próbál meg építeni évek óta, s neki, főleg azok után, hogy Sarkozy és Merkel világos nyilatkozatot tett, ideje lenne neki is kinyögni valamit. Bú, vagy bá – de valami legyen már.”
A blogban szó esik a minapi világgazdasági fórumról is.
“Arról már nem is érdemes beszélni, hogy sem ő, sem külügyminisztere nem tette tiszteletét Davosban (mondom újra, mi adjuk a soros elnökséget az EU-ban), pedig az egyik vezető téma Európa, és az euró jövője volt. Orbán Viktornak ez nem volt fontos. Majd’ elfelejtettem: Merkelnek és Sarkozynek erre is volt ideje. Nyilván, mert ők kicsi és egyszerű országot vezetnek.
Persze akinek jó memóriája van, az most mondhatja, hogy mit várunk attól, aki a legutóbbi amerikai elnökválasztás előtt annyira meg volt hatódva, hogy tucatvendégként meghívottja volt a republikánusok elnökjelölő konvenciójának, és így fenn ülhetett egy sportcsarnok nézőterének ötvenedik sorában, hogy azt találta mondani: „a McCain-Palin-páros győzelmi esélyei erősödtek… a tendenciák kedvezőek… és úgy tűnik, hogy a demokratáknak nincs igazi mondanivalójuk az igazán fontos kérdésekről”. Az eredményt ismerjük. A demokraták, Obamával az élen, földcsuszamlásszerű győzelmet arattak.”
Egy rajongó és bloggere – szintén Földváron
Végül egy állítólagos moszkvai affér kerül a múlt héten egy ajkai lakossági fórumon a pártalapítást belengető Gyurcsány terítékére.
“A moszkvai magyar nagykövet hetek óta vitában áll a Kremlhez közel állónak tekintett Regnum.ru-val. Nem belemenve a részletekbe, a magyar nagykövet egy korábbi levélben azt állította, hogy a magyar-orosz kapcsolatokat átszőtte a korrupció, de mint mondta, mostantól minden más lesz. Igen ám, de ezt a vádat az oroszok magukra veszik, és tegnap a következő kérdéseket tették fel nagykövetünknek illetve kormányunknak: Hol a bizonyíték? Ki volt a korrupt a 2002-2010 közti periódusban? Talán a nagy orosz korporációk vezetői? Az orosz közhatalom ilyen-olyan rangú szereplői? Végül a záró kérdés: nem arról van-e szó, hogy a mai magyar kormány meg akarja büntetni azokat, akik “az ismert globális játékos” szemében túlságosan önállóak voltak az Oroszországgal kapcsolatos politikájukban.”
A gyurcsányi zanza – nem meglepő – elég lesújtó: “Nem tud elintézni semmit ez a kormány Moszkvában, ezért nem tartják sokra Brüsszelben, ezért nem fogadják Washingtonban. Amit meg mostanában kapott Berlinben és Párizsban, arról meg jobb nem beszélni. Évtizedek óta nem volt nemzetközileg ilyen elszigetelt kormányunk. Viktor eltévedt a rengetegben és most egyedül van. Szegény.”
