A saját fészekbe piszkítókat az erdőben elásni címmel közölt cikket pénteken tárca rovatában a konzervatív Die Welt című napilap.
A szerző, Paul Jandl rámutat: a kétharmados többséggel bíró kormány húsba vágó politikai intézkedéseit követő hazai reakciók épp olyan bénultak, amilyen nagy miattuk az izgatottság. Példaként említi, hogy az “egymillió ember a magyar sajtószabadságért” nevű Facebook-profilra mindössze 71 316-an iratkoztak föl, és a sajtószabadság jegyében szervezett Kossuth téri tüntetésnek alig tízezer résztvevője volt.
“Nem csoda – folytatódik az írás -, hiszen a ‘magyar lét minőségét’ magyarázók egyike nem más, mint maga Orbán Viktor kormányfő. Szerinte a Duna menti térségben való hagyományos létezés abban áll, hogy ‘sajátos, csak ránk jellemző látásmóddal rendelkezünk, amellyel megértjük, érzékeljük és kifejezzük a környező világot’. Így néz hát ki, mi vagyunk az új mi. Radikálisan teremt tényeket ott, ahol eddig csupán diskurzus folyt.”
Célkeresztben a másként gondolkodók
Ennek első áldozata a média – állapítja meg a Die Welt cikkírója -, de a művészetről sem feledkeznek meg. Politikailag ez nagyon is konzekvens. “Ha a jobboldali-populista kormánykoalíció nép-nemzeti érveket használ, akkor már csak államérdekből sincs helyük ettől eltérő véleményeknek. Aki szembehelyezkedik az alkotmányozó többséggel kormányzó Fidesszel és Orbán Viktorral, az bizonyára Magyarország ellensége. Így aztán az ismert másként gondolkodók hamar publicisztikai írások célkeresztjébe kerülnek. Schiff András zongoraművész a The Washington Postban éles szavakkal bírálta hazája politikai kulturálatlanságát, mire nyomban hadjárat indult ellene. Ennek csapásiránya: nincs szükség olyan művészekre és értelmiségiekre, akik külföldön híresek.”
“Ha pedig ráadásul a haza ellen emelik fel a szavukat, akkor a fészekbe piszkításra vonatkozó szigorított paragrafus lép életbe. Konrád György írót, Heller Ágnes filozófust, Fischer Ádám karmestert, Alföldi Róbert színházigazgatót már elérte a politika és a honszerető médiumok haragja, például a Magyar Hírlapé” – írta Jandl.
Csak a jéghegy csúcsa..
Ezután emlékeztet a Schiff-cikket követően a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikára, amelyben Bayer Zsolt “alig leplezett antiszemita kódolással” keltett hangulatot “a Kohnok” ellen, élesen bírálva Nick Cohent, a The Guardian újságíróját éppúgy, mint Daniel Cohn-Bendit EP-képviselőt. A szöveg abban a mondatban csúcsosodott ki, hogy: “Sajnos nem sikerült mindegyiket nyakig elásni az orgoványi erdőben”. Rövid magyarázat után a Die Welt cikkírója rámutat: “ha nem követik szankciók az olyan cikkeket, mint a közismerten antiszemita hangon érvelő Bayer Zsolt írását, az ellentmond Orbán Viktor állításának, amely szerint a médiában ezután nincs helye a radikalizmusnak”.
“Manapság két arca van Magyarországnak – írja Jandl. – Az ország az EU soros elnöke, egyúttal pedig lecsúszni készül a legdurvább provincializmusba. Ezt leginkább a kultúra érzi meg, mind az intézmények, mind pedig a személyiségek. Ha Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház eddigi igazgatóját, a közeljövőben leváltják, az csupán a csúcsát képezi a neonáci csőcselék kurjongatása által kísért kampánynak. Felvonulásain a jobboldal azt skandálja, hogy Alföldi ‘zsidó, köcsög és hazaáruló’.”
“Az elmúlt évek nemzetközi orientációja után az általa vezetett Nemzeti Színház legyen ismét nemzeti. Az igazgató bűne az volt, hogy az épületet bérbe adta a román nagykövetség egy rendezvényéhez. Ez a hazaárulás egyértelmű esete. Magyarország nép-nemzeti erőfeszítései nagyokat és kicsiket egyaránt sújtanak. Fischer Ádám már tavaly bedobta a törülközőt. Az off-scene színházaktól megvonták az anyagi támogatást… Hogy mivé lesz Magyarország kulturális öröksége a nép-nemzeti törzsasztalok bevett értelmezése alatt, az sajnos ki fog derülni” – írta cikke végén Paul Jandl.
Orbán célba vette a filozófusokat címmel egy teljes oldalon számolt be a filozófuspályázatokról szóló cikkekről pénteken a Libération. A francia baloldali újság szerint a hatalomhoz közeli média antiszemita kampányt indított öt értelmiségi ellen.
A cikkíró Florence La Bruyere megítélése szerint “a hatalomhoz közel álló Magyar Nemzet szócsöve lett annak a boszorkányüldözésnek, amely az ellenzék egyik vezérlakja, Heller Ágnes nagy magyar filozófus és négy kollégája ellen indult“. A szerző emlékeztetett arra, hogy a baloldalinak tartott filozófusokról tíz napja folyamatosan jelennek meg olyan cikkek és szerkesztőségi írások, amelyekben azzal gyanúsítják őket, hogy közel félmilliárd forintot vettek fel a baloldali kormány idején zavaros vagy felesleges művek megírására. Ezeket az értelmiségieket mellesleg azzal is megvádolták, hogy a médiatörvényt kritizálva besározták Magyarország imázsát külföldön – tette hozzá a szerző.
Sztálini időket idéz a filozófusok elleni kampány
Heller Ágnes a lapnak elmondta: szerinte azért támadják őt, mert “az új médiatörvény veszélyéről, a demokratikus intézmények elleni támadásokról, valamint Orbán Viktor diktatórikus hajlamairól beszélt”. A cikkíró szerint pedig “a társadalmi megtorlásnak kiszolgáltatott értelmiségiek többsége zsidó származású, és ez a kampány rájátszik az antiszemitizmus régi reflexeire”.
Gulyás Gábor konzervatív filozófusnak a Facebookon közzétett írása kapcsán – aki “nyíltan értelmiségellenes, burkoltan antiszemita kiszólásoknak” minősítette a Magyar Nemzetben megjelenteket – a francia lap megjegyzi, hogy először emelt szót egy Fideszhez közel állónak tartott jobboldali személyiség.
Annak ellenére, hogy – mint a lap fogalmaz – a 70 ezer példányszámban megjelenő Magyar Nemzetnek korlátozott az olvasótábora, a cikkeit azonnal, időnként szó szerint átveszi a többi Fideszhez közel álló média, mint például a HírTV, valamint a köztévé és -rádió – jegyzi meg a lap. “Így terjed a méreg a magyar társadalomban” – mondta a Libérationnak egy neve elhallgatását kérő szociológus. A francia újság a Hetek című lapra hivatkozva úgy véli, hogy a filozófusok elleni kampány a legsötétebb kommunista időszakot idézi, és a zsidó orvosok állítólagos összeesküvése elleni sztálinista perekre emlékeztet.
