A tunéziai fővárostól 20 kilométerre fekvő, Murnag nevű börtönnél a fényképeket készítő magyar újságíró láttán civil ruhába öltözött börtönőrök jöttek elő. Azt állították, hogy itt nincsenek politikai elítéltek. Az egyik őr megsúgta azt is, hogy nincs vizük, és nagyon kevés az élelmiszer. Civil ruhát pedig azért viselnek, hogy baj esetén könnyebben elvegyülhessenek a tömegben. A másik börtönnél is sok hozzátartozó várakozott, de itt is arról beszéltek, hogy nincs politikai fogoly.
Egy magyar újságíró beszámolója szerint a szó klasszikus értelmében vett politikai fogoly nem is nagyon van Tunéziában: a rendszer politikai ellenfelei vagy emigráltak, vagy megölték őket, a mészárszék néven emlegetett belügyminisztérium gondoskodott arról, hogy Zin el-Abidin ben Ali elnök ellenfelei így vagy úgy, de eltűnjenek. Az egyik elítélt édesanyja arról beszélt, hogy fia mecsetbe járt imádkozni, ez volt az egyetlen bűne, amely miatt már több mint tíz éve börtönben ül.
Mohamed Gannúsi régi-új miniszterelnök vezetésével hétfőn azt ígérte az új kormány megalakításakor, hogy szabadon akarnak bocsátani minden politikai foglyot. Az ígéret a televízióban is elhangzott, így sokan azonnal a börtönökhöz siettek, hogy azonnal találkozhassanak szabaduló hozzátartozóikkal.
Így oszlatták a tüntetőket pár napja
Bárkit bevihettek a börtönbe, aki tüntetett
A fővárosban erősen tartotta magát az a hír, miszerint Gannúsi egyeztetett és megállapodott a Szaúd-Arábiában bujkáló ben Alival az új kabinet összetételéről. Emiatt is tüntettek fiatalok Tunisz központjában, a Habíb Burgiba sugárúton kedden délelőtt. “Hidd el nem szívesen verlek meg, lövök az arcodba könnygázt, szeretlek, a testvérem vagy, s az ember nem szívesen csinál ilyesmit a testvérével” – mondta a fiatal tüntetők vezetőjének a 12 napja szinte egyfolytában szolgáló százados, de végül mégis könnygázzal kergették szét a rendőrök az “Inkább kenyeret és vizet, mint ben Alit” jelszót skandáló tömeget.
Az ország középső részén fekvő Szidi Búzidban himnuszt írtak annak az önégető fiatalembernek az emlékére, akinek a halála a társadalmi és gazdasági elégedetlenség katalizátorának bizonyult. A 26 éves fiatalemberről, Mohamed Bouaziziről utcát neveznek el szülővárosában, s úgy tudni, hogy a közeli repülőtér is felveszi a nevét.
A fővárosban a helyzet viszonylag nyugodtnak nevezhető, a fosztogatásokat már megfékezték, bár a dohányárusok még mindig a feltört raktárakból származó cigarettákat árulják az utak szélén. Még mindig lehet látni kiégett autókat és rendőrőrsöket, s állítólag ben Ali hívei gyújtották fel a pályaudvart, mondván, ha “pusztul, akkor pusztuljon minden”.
