Dr. Jekyll vagy Mr. Hyde: merre halad Magyarország Orbán Viktor vezetése alatt? – fogalmazott a konzervatív napilapban megjelent cikkének címében a 2006 óta a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) oktató neves osztrák politológus. Az írás alcíme szerint: Megszólaltak az első aggódó hangok, ugyanakkor egy optimista forgatókönyv is létezik.
Pelinka úgy látja, az egyik aggodalmat keltő tényező, hogy felborult a magyar pártrendszer 1990-ben kialakult egyensúlya. A baloldali ellenzék megszégyenült, és bizonyára sokáig fog tartani, míg hatásosan fel tud lépni a kétharmados többséggel kormányzó Orbán Viktorral szemben. A miniszterelnök saját győzelmét fordulatként, 2010-et az átalakulás éveként értelmezi, amely végre a jó útra vezeti Magyarországot. Ebből azt lehet kihallani, hogy a magyar demokrácia első húsz éve csak elégtelen átalakulást hozott. Ez meglepő annak fényében, hogy a húsz év alatt nyolc éven át jobbközép kormányok kormányoztak, és Orbán Viktor maga is négy évig állt az ország élén – vélekedett.
A szerző szerint Orbán retorikája sok olyan embert szólít meg, aki csalódtak a magyar demokráciában, aki az átalakulás vesztesei. Kifejezi azt is, ami Magyarországon “mindenhol benne van a levegőben”: a magyar nacionalizmust, amely a “Trianon-mítoszban” jelenik meg. Vajon elképzelhető-e, hogy a német parlament Versailles-emléknapot vezessen be, s hogy valamelyik nagy német párt egyfolytában a versailles-i szerződéssel Franciaországhoz csatolt Elzász sorsára emlékezzen? – tette fel a kérdést a nemzeti összetartozás napjára utalva.
“Illik-e egyáltalán Orbán Magyarországa a ma Európájába? Vajon a destabilizáció tényezője lesz-e a 2011 első felében az Európai Unió elnökségét ellátó Magyarország?” – tette fel a kérdést a szerző. Meglátása szerint “az ellenkező bizonyításáig” egy realista-optimista forgatókönyv a helyénvaló. Orbán Viktor tudja, hogy európai politikusként harcolnia kell a “Magyarországon újra és újra nyíltan fellépő antiszemitizmus és a romák elleni, mindennapos erőszak” ellen. Ezért nagy súlyt fog fektetni a saját “fősodorbeli” és a “Jobbik és a Magyar Gárda nyilaskeresztesekre emlékeztető nacionalizmusának” világos elhatárolására.
