Blairt a bemutató és a dedikálás helyszínén hozzávetőleg kétszáz fős tömeg várta, és amikor a politikus megérkezett, többen megpróbálták megdobálni, de az egykori brit munkáspárti miniszterelnököt az elhajított cipők és tojások egyikével sem sikerült eltalálni.
Az incidensről a BBC által sugárzott képsorok szerint amikor Blair autója a dublini könyvesbolt elé kanyarodott, a kocsit azonnal több testőr vette körül, és a volt kormányfő az ő gyűrűjükben, gyorsan bement az üzletbe, még mielőtt bárki eltalálhatta volna.
A tiltakozó megmozdulást a szervezők előre bejelentették, így az ír rendőrség nagy erőkkel biztosította a helyszínt, és fémkordonokkal tartotta távol a tömeget a bolt bejáratától. Blair érkezése után az ír és palesztin zászlókat lengető tömeg megpróbálta áttörni a kordont, és néhányperces dulakodás tört ki a tüntetők és a rendőrök között, de a rend végül helyreállt.
A tiltakozók “Vér tapad a kezedhez” feliratú transzparenseket is a magasba tartottak; a táblákat vért jelképező vörös festékkel szórták meg.
A dedikálásra érkezőknek előre fel kellett iratkozniuk a részvételi listára, és azonosító karszalagot kellett viselniük. A boltba sem csomagokat, sem mobiltelefont nem vihettek be.
Tony Blair három évig dolgozott a kézzel írott, 718 oldalas memoárköteten, amely “Utazás” (A journey) címmel jelent meg a héten. Londonban is lett volna egy hivatalos bemutató ceremónia a szerző részvételével, háborúellenes csoportok azonban a brit fővárosban is már előzetesen bejelentették, hogy ennek tervezett helyszínére tiltakozó megmozdulásokat szerveznek, így ezt az eseményt egyelőre elhalasztották.
A könyv ugyanakkor eladási rekordokat döntöget.
A legnagyobb brit könyvesbolthálózat, a Waterstone’s első összesítése szerint a memoárkötet minden idők leggyorsabban fogyó önéletrajzi írása. A visszaemlékezés a keresleti lista élére került az Amazon internetes forgalmazónál is.
A Waterstone’s szóvivője – illusztrálandó a kötet népszerűségét – közölte a BBC-vel, hogy a Blair-könyvből több kelt el az első napon, mint például David Beckhamnek, az angol labdarúgó-válogatott egykori világsztárjának önéletrajzából.
A könyvben Blair erőteljesen védelmébe veszi döntését az iraki katonai beavatkozásban vállalt brit részvételről, és ezt az álláspontját a bemutató óta elhangzott nyilatkozataiban is megerősítette.
A BBC televíziónak adott, a megjelenés napján sugárzott egyórás interjúban a volt kormányfő kijelentette: ma is személyes meggyőződése, hogy a fegyveres fellépés volt a helyes döntés, mert ha Szaddám Huszein egykori iraki elnök még mindig hatalmon lenne, akkor “mára Irán versenytársává vált volna a szélsőségességben”.
A BBC rádió Világszolgálatának adott, szombaton sugárzott újabb interjúban Blair a radikális iszlámot a világra leselkedő legnagyobb veszélynek, Iránt pedig a radikális iszlám “egyik legnagyobb állami támogatójának” nevezte, kijelentve: “minden lehetséges eszközzel” elejét kell venni, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert. Hozzátette: ezzel nem a katonai akciót szorgalmazza, csak azt mondja, hogy “semmilyen opciót nem lehet kizárni”.
