A dekrétumokat – amelyek megnyitják az utat a későbbi boldoggá avatás előtt – Angelo Amato érsek, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa mutatta be a katolikus egyházfőnek. A boldoggá avatandó személyek között szerepel három, a nácik által meggyilkolt német katolikus pap, Johannes Prassek lübecki plébános és két káplánja, Eduard Müller és Hermann Lange, akiket a pápa szintén vértanúknak ismert el.
A vértanúk esetében nincs szükség a boldoggá avatási eljárásban megkövetelt csoda bizonyítására, ezért a procedúra rövid időn belül lezárható.
Scheffler Jánost (1910-1952) XII. Pius pápa 1942-ben nevezte ki – az 1940-44 között ismét Magyarországhoz tartozó – szatmári egyházmegye püspökévé. A II. világháború után hatalomra került román kommunista kormány 1948-ban felfüggesztette a püspök működését, miután az visszautasította a kérést, hogy vezesse a pápát el nem ismerő, a kommunisták által létrehozni szándékozott romániai katolikus egyházat. 1950-ben megtagadta a békepapi mozgalom megszervezését, ezért előbb kényszerlakhelyet jelöltek ki számára, majd 1952-ben letartóztatták. Börtönben hunyt el 1952. december 8-án, földi maradványai a szatmárnémeti székesegyház kriptájában nyugszanak.
