Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által készített jelentés vezető szerzője, Stuart Butchart a Daily Telegraph című brit napilapnak úgy fogalmazott: a biodiverzitás pusztulásáért elsősorban a duzzadó világnépesség, s az ezáltal generált városbővülés, szennyezés, klímaváltozás és mezőgazdasági terjeszkedés a felelős.
“Elemzésünk megmutatta, hogy a kormányok nem tudtak megfelelni 2002-ben tett vállalásuknak. A biodoverzitás csökkenésének üteme semmit sem lassult, és csak csekély haladást sikerült elérni a fajokra, az élőhelyekre és az ökoszisztémákra nehezedő nyomás enyhítése terén” – idézi a kutatót a lap internetes kiadása (www.telegraph.co.uk).
A Science című tudományos folyóirat honlapján közzétett jelentésben a szerzők 31 mutatószámot vizsgálnak, melyeket a világ legkülönbözőbb helyein működő természetvédelmi szervezetek által beküldött adatokból nyertek – magyarázta Butchart. E mutatók többek között a vadon élő madarak, a halállományok, a korallzátonyok és az esőerdők globális helyzetét tükrözik.
Olyan kulcsfajoknak, mint például a kékúszójú tonhal, a tigris, a csendes-óceáni rozmár vagy a pompás királylepke, továbbra is romlik a helyzete – mutatott rá a UNEP kutatója. Különösen kínos a kudarc, hiszen a világszervezet az idei évet a biodoverzitás nemzetközi évévé nyilvánította.
Tudósok szerint a biológiai sokféleség megőrzése kulcsfontosságú az emberiség számára. Az erdők és lápok pusztulása révén például elveszítjük ezek “ingyenes szolgáltatásait”: a levegő és a víz tisztítását, a szélsőséges időjárási eseményektől való védelmet, valamint az építkezéshez és fűtéshez szükséges anyagokat.
Kutatások szerint az emberi tevékenység hatására a fajok kihalásának üteme ma mintegy ezerszerese a természetes rátának: az ENSZ becslései szerint óránként három faj tűnik el a bolygó színéről. Egyes biológusok szerint a Föld élővilága napjainkban történetének hatodik nagy kihalási hullámát éli át: az első ötöt természeti tényezők, például aszteroidák okozták.
Az ENSZ Biodiverzitási Egyezményét (CBD) az 1992-es Riói Konferencián fogadták el az Éghajlat-változási Keretegyezménnyel (FCCC) együtt, valódi tartalommal azonban csak a 2002-es johannesburgi konferencián töltötték meg. Ekkor a 192 aláíró ország vállalta, hogy 2010-ig “jelentősen mérséklik” a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Az Egyesült Államok, Szomália és néhány kisebb ország nem ratifikálta az egyezményt.
Ahmed Djoghlaf, a Biodiverzitási Egyezményért felelős
ENSZ-titkárság vezetője már a 2010-es világév megnyitóján elismerte, hogy a célt nem sikerült teljesíteni. “Kitűztünk egy célt, és nem értük el … le kell vonnunk a tanulságokat, hogy biztosíthassuk: 2020-ban nem kell majd újra azt mondanunk, hogy +nem tudtuk elérni a célokat+” – jelentette ki Berlinben.
A Biodiverzitási Egyezmény elnöki posztját jelenleg Németország tölti be, az elnökség azonban az év folyamán Japánhoz kerül. Az ENSZ reményei szerint a szigetországban októberben megrendezendő csúcsértekezleten a felek elfogadhatnak egy biodiverzitás védelméről szóló, jogilag kötelező erejű szerződést.
