Az Orosz Föderáció egyre gyakrabban okoz meglepetést mindazoknak, akik az országot a múlt katonai nagyhatalmának tartják. Moszkva úgy tűnik, véglegesen eldöntötte, hogy az olaj-és gázexportból származó dollárjai jelentős hányadát a fegyveres erők fejlesztésére fogja fordítani.
Márpedig a megszületett politikai döntés és a rendelkezésre álló valutabevételek és -tartalékok együttesen (a Szovjetunió felbomlása után először érzékelhetően) valós eredményekre vezetnek. Ennek a folyamatnak a legutóbbi állomása a hadászati nehézbombázók rendszeres őrjáratainak a nemrégiben történt visszaállítása volt.
Az őrjáratozás visszaállítását Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus 17-én jelentette be, miután több más ország állam- és kormányfőivel együtt megfigyelte a Shanghaji Együttműködési Szervezet tagállamai fegyveres erőinek legutóbbi hadgyakorlatát. Putyin elnök nyilatkozatában megjegyezte, hogy Oroszország 1992-ben egyoldalúan függesztette fel a hadászati őrjáratokat és hozzátette, hogy sajnálatos módon más államok nem követték a példát, és ez problémákat okozott Oroszország biztonsága számára.
Egyre közelebb repülnek az USA-hoz
A bejelentés nem volt előzmények nélküli, és az időzítés is gondos előkészítésre vall. A hadászati bombázó erők ekkor már több hónapja szokatlanul magas aktivitást mutattak. Néhány nappal a bejelentés előtt a Norad (a közös amerikai-kanadai Észak-amerikai Légvédelmi Főparancsnokság) parancsnoka, Gene Renuart tábornok az AFP hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy az orosz bombázók az utóbbi három hónapban gyakrabban és az Egyesült Államok területéhez közelebb repültek a megszokottnál. Mint elmondta, a Norad állandó megfigyelés alatt tartja az orosz bombázórepüléseket.
Putyin a cserbarkuli lõtéren 2007. augusztus 17-én – fordulópontot jelent? (Fotó: MTI)
Az amerikai tábornok nyilatkozata egyébként éppen egy napra esett Moszkva azon bejelentésével, hogy az orosz hadászati bombázó erők megkezdték ötnapos hadgyakorlatukat az északi sarkkörnél.
Amerikai-orosz „mosolyváltás” Guamnál
A legnagyobb visszhangot keltő orosz repülésre augusztus 8-án került sor, amikor két Tu-95Msz nehézbombázó a 37. Légi Hadsereg hadgyakorlatának keretében megközelítette a Csendes-óceán nyugati részén elterülő Guam-szigetet. A sziget egy igen fontos amerikai légitámaszpontnak ad otthont.
Az amerikai haditengerészet észlelte az orosz repülők közeledtét, és vadászgépeket indított egy repülőgép-hordozóról azok elfogására, de mivel az oroszok sem Guam légterét nem sértették meg, sem amerikai hadihajók közelébe nem repültek, erre végül nem volt szükség. Az orosz és amerikai pilóták között mindössze „mosolyváltásra” került sor.
Augusztus 17. – a fordulópont
Putyin elnök nyilatkozatával egy napon, augusztus 17-én, orosz stratégiai- és vadászbombázók hadgyakorlatot tartottak Norvégia partjai közelében, szintén nemzetközi vizek fölött. A norvég légierőnek a bodoe-i légitámaszpontról felszálló F-16-os vadászbombázói tíz órát töltöttek az orosz repülőgépek tevékenységének megfigyelésével. A norvégok állítása szerint a hidegháború vége óta nem volt tapasztalható ilyen magas fokú orosz katonai tevékenység a közelükben.
Júliusban azonban már előfordult, hogy orosz nehézbombázók a norvég partok mentén repültek dél felé, ami szintén F-16-osok bevetését tette szükségessé. Espen Barth Eide norvég külügyminiszter-helyettes mindezek után bejelentette, hogy Norvégia megnöveli katonai készültségi szintjét az északi területeken, és további vadászgépeket telepítenek Bodoe-ra.
Szintén augusztus 17-én egy orosz Tu-95-ös követésére szállt fel a Brit Királyi Légierő két Typhoon vadászgépe. Ezúttal sem történt azonban behatolás a nemzeti légtérbe. Nem úgy, mint júliusban, amikor két orosz nehézbombázó rövid időre behatolt a brit légtérbe.
—-Egyértelmű üzenet—-
Mindezek alapján kijelenthető, hogy augusztus 17-e mérföldkőnek számít az orosz stratégiai repülés történetében. Putyin bejelentése és az erre a napra eső valós repülések együttesen világos és hathatós üzenetet jelentenek az Egyesült Államoknak és a NATO-nak: Oroszország képes és kész választ adni a Nyugat katonai ambícióira, elsősorban a ballisztikus rakétavédelmi tervekre.
Amennyiben Washington rakétavédelmi rendszereket telepít a volt Szovjetunió érdekövezetének területére, Oroszország válasza saját atomütőerőinek fejlesztése lesz, és ennek részeként a stratégiaibombázó-őrjáratok régi szovjet gyakorlatának felelevenítése.
A Föld bármely pontjára képesek csapást mérni
Mostantól tehát rendszeresen járőröznek Tu-22-esek a Fekete-tenger felett, a Jeges-tenger, a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán felett pedig a Tu-95-ösök és a Tu-160-asok. Mindhárom hadászati bombázó képes nukleáris töltettel felszerelhető robotrepülőgépek szállítására. (Említést érdemel, hogy a Tu-22-es bombázó hatótávolsága hozzávetőlegesen négyezer kilométer, a Tu-95-ös és Tu-160-as bombázók pedig a korszerűbb Kh-55-ös robotrepülőgépekkel vannak felszerelve, amelyek hatótávolsága hozzávetőlegesen háromezer kilométer).
Oroszország jelenleg nagyjából 141 darab Tu-22M3, 40 Tu-95Msz és 14 Tu-160 típusú bombázóval rendelkezik. A rendszeres őrjáratozás visszaállításával ezek az erők többé már egyáltalán nem csak elméleti fenyegetést jelentenek, és gyakorlatilag a Föld bármely pontjára képesek azonnali hadászati csapást mérni.
Nem jelent újabb hidegháborút
Mindez nem jelent újabb hidegháborút, ahogyan azt Szergej Ivanov orosz miniszterelnök-helyettes, volt védelmi miniszter múlt hét csütörtökön hangsúlyozta. Két nappal korábban pedig Anatolij Zsiharjov altábornagy, az orosz hadászati légierő parancsnokának helyettese igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, amikor kijelentette: az őrjáratozó repülőgépek nem szállítanak atomfegyvereket.
Ha új hidegháborúról egyelőre nem is beszélhetünk, megnövekedett feszültségről annál inkább. Ezzel a lépéssel Oroszország gyakorlatilag teljesen visszaállította a Szovjetunió széthullása után lecsökkent nukleáris csapásmérő-képességét. A bombázók ugyan jelenleg nem szállítanak atomfegyvert, attól még bármikor felszerelhetőek azokkal. Ezzel (együttesen az ugyancsak nagy hangsúlyt kapott szárazföldi telepítésű és tengeralattjáróról indítható új fejlesztésű vagy korszerűsített, már szolgálatban lévő vagy hamarosan gyártásra kerülő interkontinentális ballisztikus rakétákkal) újra teljessé válik az orosz-amerikai MAD, avagy a kölcsönösen biztosított megsemmisítés elve.
