A SME szerint senki sem várja el Orbán Viktortól, hogy hamis egységet színleljen, de azt igenis megtehette volna, hogy az október 23-i ünnep napján szüneteltesse „folyamatos kampányát”, bár persze minden radikálist ő sem tudott volna eltanácsolni a vandalizmustól. Még akkor sem, ha nem rendez saját ellenakciót az Astoria előtt, s „ha nem kétértelmű módon szólítja nyugalomra” az egybegyűlteket.
Ellenkező esetben nem tette volna tétovázóvá a rendfenntartó erőket, akik „a határozott megelőző intézkedések helyett nevetséges alkudozásba kezdtek a kemény maggal, és ily módon csak felbátorították őket”. „Szent igaz, Gyurcsánynak a válságot kirobbantó balatonőszödi beszéde demokratikus viszonyok között elegendő ok a lemondásra, de ha a miniszterelnök mégsem képes elszánni magát a távozásra, kártékony következményekkel járó, szervezett polgári zavargásokkal semmiképpen sem lehetséges azt kikényszeríteni.”
Vihart kavart kijelentés
A „Gyurcsány bűnét” vitathatatlannak nevező cikkíró, Peter Schutz elmarasztalóan szól az ellenzéki nagygyűlésen felszólaló Wilfried Martens nagy tapsot kiváltó mondatáról, miszerint „a válságért egyetlen ember a felelős”. Az Európai Néppárt elnöke ezzel a kijelentésével „maga is belegabalyodott a magyar hazugságok spiráljába” – írta a szerző, hozzátéve, hogy „a zavargások és galibák fő mozgatórugója nem más, mint Martens barátja, Orbán Viktor, aki az ünnepnapot arra használta fel, hogy az előadás következő felvonásaként bejelentse a referendumok sorozatát”, merthogy „a válsághoz már csak éppen ez hiányzik a magyaroknak”.
A budapesti történések, a „harckocsijelenet” nyilván még Ján Slota lelkét is megcirógatta – jegyzi meg a lap a pozsonyi kormánykoalíció részét képező szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetőjének egyik hírhedett kijelentésére utalva. Slota egy alkalommal így szólt hallgatóságához: „Üljetek tankokra, és tegyük a földdel egyenlővé Budapestet.”
Mozaikkép Közép-Európáról
A cseh Mladá Fronta Dnes című napilap szerdai kommentárjának szerzője szerint mindaz, ami történt, csak kiegészíti azt a mozaikképet, amely azt ábrázolja, hogyan néz ki ma a posztkommunista Közép-Európa. Lengyelországban a konzervatív fundamentalisták kormányoznak két szélsőséges párt segítségével. Szlovákiában a szocialista populisták vannak hatalmon két szélsőséges párt segítségével. Csehországban már fél éve nincs kormány, s mindkét fél olyan érzékeny intézményről huzakodik, mint a rendőrség. Magyarország, amely eddig bizonyos értelemben kívül állt ezen, most nyilvánosan bejelentkezett ebbe a társaságba. Nyugaton pedig elmondják: uramisten, kit is vettünk fel magunk közé! – fejezi be írását Bohumil Dolezal.
Megosztott ország
A Berliner Zeitung szerdai kommentárjában a magyar társadalom megosztottságát és az országban tapasztalható strukturális problémákat emelte ki. A mérsékelten baloldali német lap rámutatott, hogy habár az utcai tiltakozások négy hete tartanak, továbbra is nélkülöznek mindenfajta politikai struktúrát, s mindenfajta vezetést. A tiltakozók túlnyomó többsége egyszerűen csak arra keresi az alkalmat, hogy az utcán adjon hangot véleményének.
A lap szerint Magyarországnak ezenfelül rendkívül súlyos szerkezeti problémákkal kel szembenéznie, melyek megoldásához kevésbé kompromisszumkészségre, mint inkább erős vezetésre van szükség, továbbá elegendő kitartásra az elkerülhetetlen konfrontációkkal szemben. Gyurcsány az ország demokratikusan megválasztott, törvényes miniszterelnöke, aki parlamenti többséggel rendelkezik ahhoz, hogy meghozza a szükséges intézkedéseket – mutatott rá a lap.
Sem az ellenzék, sem a köztársasági elnök
A berlini újság szerint a konzervatív ellenzék reménytelenül próbálkozik azzal, hogy a kormányt lemondásra kényszerítse. Tízezreket mozgósíthat ugyan a különböző rendezvényeire, ez azonban kevés egy demokratikus hatalomváltáshoz.
A konfliktust a Berliner Zeitung szerint Sólyom László köztársasági elnök sem képes feloldani. Erkölcsi súlyánál többet nem tud a mérleg serpenyőjébe helyezni. Ezt egyébként már megtette, mégpedig az ellenzék javára, minden hatás nélkül – hangsúlyozta a lap, nyitva hagyva azt a kérdést, vajon a tiltakozások a jövőben demokratikus keretek között maradnak-e, továbbá kitart-e Gyurcsány a következő választásokig?
