Angela Merkel kereszténydemokrata kijelölt kancellár úgy nyilatkozott, hogy “a kezdés sikerült”, a hétfői találkozóval “minőségileg magasabb lépcsőfokra” jutottak, “jó szellemben” tárgyaltak. A szociáldemokrata (SPD) tárgyaló küldöttség vezetője, Franz Müntefering pártelnök a korábbiaknál optimistább hangot megütve kijelentette: “Megvan az esély a nagykoalíció létrejöttére”.
A tervbe vett nagykoalíciós kormányban mindkét oldalról nyolc-nyolc fő foglalna helyet. Merkel lenne a kancellár, CDU-s lenne a kancellári hivatalt vezető miniszter, de a “klasszikus” miniszteri posztokból csak négy jutna a kereszténydemokratáknak, kettő bajor testvérszervezetüknek, a CSU-nak, s nyolc a szociáldemokratáknak.
Leendő kormány Schroeder nélkül
Az SPD részéről a pénzügyminiszter minden bizonnyal Peer Steinbrück, az SPD észak-rajna-vesztfáliai vezetője lesz, míg a külügyminiszteri posztra a kancellári hivatal eddigi főnöke, Franz Müntefering várható. Az ex-kancellár, Gerhard Schröder kijelentette, hogy nem vállal szerepet az új kormányban, de a nagykoalíciós tárgyalásokon részt vesz.
A CDU magának tartja meg az igazságügyi-, egészségügyi-, környezetvédelmi-, közlekedési- és fejlesztési minisztériumi vezetését, valamint a kormányszóvivői posztot. Várhatóan Wolfgang Tiefensee, közlekedési miniszter lesz, Sigmar Gabriel pedig a környezetvédelmi ügyekkel foglalkozik majd. Az egészségügyért valószínűleg Ulla Schmidt felel, az igazságügy miniszteri posztot pedig Brigitte Zypries tölti be, Heidemarie Wieczorek-Zeul pedig a fejlesztési minisztériumi széket kapja. Edmund Stoiber, a CSU vezetője gazdasági miniszter lehet. Angela Merkel kijelölt kancellár (CDU) pártelnök és frakcióvezető is. Ez utóbbit azonban feladja, helyére valószínűleg Volker Kauder kerül.
A tárgyaló küldöttségek hetenként kétszer kívánnak találkozni, de legközelebb csak a jövő héten. A szünetben 17 szakértői csoport igyekszik előrelendíteni a tárgyalásokat.
A német konzervatív uniópártok (CDU, CSU) és a szociáldemokraták egy hónappal a német választások után ültek le hivatalosan tárgyalni, mert a voksoláson egyiküknek sem sikerült a kiválasztott partnerrel együtt kellő számú szavazatot összegyűjteni, és újabb koalíciós partnereket sem sikerült megnyerniük.
Németország háború utáni történetében eddig csak egyszer – 1966 és 1969 között – köttetett nagykoalíció. A hétfői kezdésen Merkellel és Münteferinggel együtt 16-16 fő – köztük a távozó kancellár, Gerhard Schröder és számos kijelölt miniszter – vett részt.
A választások után a szociáldemokraták egy darabig nem tágítottak attól, hogy Schröder vezetésével nekik kell kormányt alakítaniuk, az eredményekből ezt a választási akaratot olvasták ki, bár a legerősebb frakció az új összetételű alsóházban (Bundestag) a CDU/CSU lett. Jó egy héttel ezelőtt mondtak le arról, hogy Schröder maradjon a kormányfő, így Angela Merkel előtt megnyílt a kancellári hivatalba vezető út: jó egy hónap múlva, a koalíciós tárgyalások sikeres lezárása, az eredmények kongresszusi jóváhagyása és a kellő Bundestag-többség esetén a keletnémet politikus-asszonyból Németország első női kancellárja válhat.
