Világos és könnyen átlátható politikai térkép jellemezte az újraegyesítés óta Németországot. A baloldal nagyobbik pártjának számító szociáldemokraták (SPD) és szokásos koalíciós kistestvérük, a zöldekkel szemben a jobboldal képviselete a valamivel dominánsabb kereszténydemokrata unióra (CDU/CSU) és szövetségesükre, a liberálisokra maradt (FDP).
A szeptember 18-i parlamenti választások előtt azonban több bizonytalansági tényező is felborította a német politikai erők eddig megszokott koalíciós rendjét. Egyrészt a júliusi bizalmatlansági szavazás után a kormányzó szociáldemokrata pártból kivált képviselők egyesülve a posztkommunista PDS párttal Oskar Lafontaine vezetésével új baloldali pártot alapítottak, Die Linkspartei (Baloldali Párt) néven. Másrészt az utóbbi két hétben a liberálisokkal (FDP) karöltve kormányzásra készülő kereszténydemokrata unió (CDU/CSU) korábbi előnye gyors olvadásnak indult. A fordulópont a szociáldemokrata Gerhard Schröder és az unió párti Angela Merkel tévévitája volt, melynek hatására a CDU/CSU-FDP, mint potenciális koalíció elvesztette abszolút többségét a közvélemény-kutatások szerint. Mivel azonban a jelenlegi vörös-zöld koalíció „nagyobbik felét adó” szociáldemokraták már korábban kijelentették, hogy nem hajlandók közösen kormányozni az újonnan alakult Baloldali Párttal, így könnyen lehet, hogy vegyes kormány irányítja ősztől Németországot, melyben jobb és baloldal egyaránt képviselteti magát.
Közlekedési lámpa
A hétfői tévés vitán, melyen az összes pártelnök részt vett, Schröder és Merkel egyértelműen elvetette a nagykoalíció lehetőségét, a szocialisták kommunikációja e téren azonban nem mindig mutat egy irányba. Ennek egyik oka lehet az is, hogy tartanak a nagykoalíció ötletététől elzárkózó törzsszavazók elfordulásától. Kedden mindenesetre az egyik SPD-s tartományi miniszterelnök Kurt Beck már úgy nyilatkozott, hogy nyitott lenne a nagykoalícióra, de ugyanígy nem zárta ki a németek által közlekedési lámpa koalíciónak (mivel a piros SPD, a sárga FDP és zöld Grüne pártból áll) nevezett szövetség lehetőségét sem.
A politikus szerint ugyanis elsősorban a választók és nem a politikusok érdekeit kell szem előtt tartani, ezért senkinek sincs joga arra, hogy azt mondja a választóknak: „Kedves választó, ha olyan koalícióra szavazol, akkor mi nem játszunk. Első az ország, és csak utána jön a párt”. Angela Merkel kereszténydemokrata kancellárjelölthöz képest megengedőbben nyilatkozott a vegyes koalícióról Joschka Fischer, a zöldek elnöke is, aki Schröderhez hasonlóan azt hangsúlyozta, hogy az elsődleges választási cél a piros-zöld koalíció jelentős többségének biztosítása, de nem ragaszkodtak egyértelműen ehhez a felálláshoz.
Nagyok nélkül nem megy
A szóba jöhető pártok közül azonban a Baloldali Párttal kötött koalíció lehetőségét a zöldek ugyan nem utasították el olyan határozottan, mint a szociáldemokraták, ketten azonban kevesek a kormányzáshoz. Merkel leszögezte, hogy nem lesz nagykoalíció, a liberális párt vezetője, Guido Westerwelle pedig szintén csak a CD/CSU-val kötött szövetséget tartja elképzelhetőnek. Egyéb, máshonnan érkező felkéréseket elutasítanának, mondta a pártvezér, és ellenzékbe vonulnának.
A legfrissebb közvélemény-kutatásokból egyelőre csupán annyi állapítható meg bizonyosan, hogy a nagyok nélkül nem alakulhat kormány, ám hogy az végül milyen összetételű lesz, az legalább annyiban függ a kicsik hajlandóságától. A Forsa Intézet e heti felmérése szerint a kereszténydemokraták 42 százalékos, a szociáldemokraták 35 százalékos, a zöldek és a Baloldali Párt 7, a liberálisok 6 százalékos támogatottságra számíthatnak.
Aggódó gazdasági szektor
A koalíciós matematikát nem hagyták szó nélkül a gazdasági élet szereplői sem. A Német Ipari Szövetség (BDI) és az egyik legnagyobb német vállalat, az IG Metall vezetése is elutasítja az uniópártok és a szocialisták által kötendő szövetséget. A BDI tagságának véleménye szerint ugyanis a két nagy párt ellentétes irányt képvisel. Az SPD azért küzd, hogy minden a már megkezdett reformok szerint menjen, míg az uniópártok váltást hoznának. Mivel a baloldalon a Linkspartei megjelenésével a szociáldemokraták versenytársat kaptak a választók szavazatszerzési küzdelmében, a gazdasági szereplők szerint az SPD jóval kevésbé lenne reformpárti a nagykoalícióban, hogy minél kevesebb baloldali szavazót veszítsenek. A BDI attól tart, hogy ebben az esetben stagnálás következne, amire jelenleg Németországnak a legkevésbé van szüksége.
Az IG Metall elnöke a demokráciát félti, amelyhez egy erős ellenzéki párt szükséges. Márpedig a két meghatározó párt egybeolvadásával szerinte felszabdalt ellenzék állna szemben a kormánnyal. A vállalatvezető inkább azt javasolná az SPD-nek, hogy a zöldek mellett az Baloldali Pártot is vegyék maguk mellé, ha nem nyernének el ketten elegendő szavazatot.
Ezzel szemben a német munkaadók szövetségének elnöke nem szívesen látnak egy hármas, baloldali szövetséget. Ha ez megvalósulna, a szövetség szerint jelentős hangulati visszaesés lenne tapasztalható a gazdaságban, ami további pusztító hatással lenne az amúgy is gyengélkedő Németországra, nem beszélve arról, hogy szerintük a külföldi visszhang sem lenne kedvező.
